Csodaország

Luca. Az anyukája majdnem húsz éve a barátnőm. Hasonló helyről, faluról jöttünk, sok közös útszakaszon mentünk egymás mellett, sírva-szépen-csendesen, harsányan-vidáman. Tánclépések és olvasmánylisták, koreográfiák és vizsgatételek, egyetemi órák és néprajzi gyűjtőutak, bulik és egymásnál alvás és éjszakába nyúló beszélgetések. Aztán nála család, gyerekek, nálam más utak. Lucát először kis pontként láttam meg egy kávézóban. Egy papíron. Az ultrahangos vizsgálaton készült a kép.  

Már akkor nagyon "szép" volt, tudom, furcsa most ezt leírni, de annyi szépség és melegség kapcsolódott ahhoz, ahogy a barátnőm kirakta a fotót az asztalra és nem mondott semmit. Csak néztem rá és alig hittem el. Szóval szép volt az a kis pötty ott. A kis darab ember is szép volt, mikor először láttam pár hónapos korában. Olyan kis puha volt, szelíd valahogy. (Később is, most is nagyon szelíd, lágyan belesímul a felnőtt nők beszélgetéseibe, rajzol, időnként odajön, megsímogat...) Aztán már járt, gügyögött, és szinte azonnal énekelt is. Az Álom-álom kitalálom egy időben a kedvence volt, az ottani dalokat kívülről tudta, és mindig az adott ünnepkörnek megfelelően improvizált a dallamokra új szöveget, Jézuskáról, Máriáról, kisnyusziról. A Mamo csitté kezdetű indiai dalra, ami a maga bengáli nyelvén amúgy is egy kedves halanzsának tűnhet a magyar fülnek, írt ő másik szöveget, úgy kezdte, hogy Ana kuszté...Aztán sorra vette az össze lemezemet, Ezeregy várost bejártam, ezt sokat énekli otthon például, de akkor aztán díszítésekkel, minden kis részlettel együtt. A kórusiskolába úgy vették fel, hogy nem is járt előkészítőre, "na jó, hozza be", és majdhogynem egy jazz-tanszakos felvételi anyagot kérdezhettek tőle, annyira jól ment neki minden. Jól ismer, pedig viszonylag keveset találkozunk, nem tudom, honnan jönnek ezek a megérzései rólam, talán a lemezeken, dalaimon keresztül is sokat vagyunk együtt.
Írtam ezt az állatos bejegyzést magamnak, szülinapomra, skorpióról, bálnáról, cicáról, lepkéről. Az utolsó leütés után küldöm is a blogos barátnőmnek feltöltésre. Erre pár perc múlva átküld nekem Luca anyukája egy rajzot, ezt ő csinálta neked, soklábú cica, KFC (Kis Fekete Cica) Lucától Beának.

Én írok azonnal vissza, mondom, hát hogy lehet, folytatta a sort, állatokat kaptam ajándékba, ő meg rajzolt nekem még egyet.
És elküldöm az írást, hogy lássa az anyukája, miről is van szó. Ó, majd holnap felolvasom neki, írja, de másnap jön egy rajz, és pár mondat:
Lucának még nem volt időm felolvasni az írásodat, de ő ezt rajzolta neked, és ragaszkodott hozzá, hogy küldjem el...

Lepke, katica. Szive van a lepkének.
Csodaország.