Magyar vircsaft a Szajna partján

A franciákat nem könnyű megmozgatni. Hajlamosak azt hinni, hogy otthonukban mindent megtalálnak, amit a Föld a hátán hord; nem arról híresek, hogy kíváncsiak lennének a glóbusz más tájaira, noha a fiatalok szép lassan rájönnek, Párizs nem a világ közepe. A Batofar, a francia főváros egyik legfontosabb underground szórakozóhelye pontosan ráérzett az új, magyar szelekre a Szajna partján.

A fényjelző hajó (Batofar - helyesen írva Bateau-phare), mely a budapesti A38 unokatestvére, annak ellenére, hogy a mi hajónk méretének talán a felét sem teszi ki, a kilencvenes évek második felétől Párizs legfontosabb elektronikus underground szórakozóhelye lett.

Az utóbbi időben még sincs könnyű dolga a hajónak, mert Franciaországban az elektronikus zenei irányzatok az áramlatok ellenében úsznak. A breakbeat és a downtempo, akárcsak a lounge, még csak-csak túléli a változásokat, viszont a trance-szel például gyakorlatilag nem találkozik az ember Franciaországban.

A háromnapos magyar művészeti fesztivál, a REV'Budapest (reve álmot jelent és utal a rave szóra is) azonban megmozgatta a metropolisz lakóinak fantáziáját. A bulisorozat, mely a Sziget és a Fonó Budai Zeneház szervezésében jött létre, legalább olyan sokoldalú volt, mint az óbudai fesztivál programja. Az elektronikus zenén kívül Frenák Pál társulata adott elő egy félig rögtönzött darabot (Juhász Kata és Gergely Attila ironikus, töredezett, szétszabdalt mozgásszínháza két este is zúgó tapsvihart váltott ki).

Deák Ambrus

A Marseille-ben élő Szelevényi Ákos freejazz-koncertjén teltház volt, a Parno Graszt, melynek cigányzenéjét könnyebben kötik a franciák Magyarországhoz, mint a futurediscót, szintén nagy sikert aratott, de a Gruppa Palotai is nagy tömeget vonzott.

Hajnali egy órakor a Batofare-on a Chi Recordings bulija egyórás késéssel kezdődött - közvetlenül az utolsó metrók indulása előtt. Nem számíthattunk tehát hatalmas tömegre; a franciák a túlkínálat miatt türelmetlenek, és hajlamosak megjátszani a kényeset.

Kevin aka Fine Cut Bodies és Naga futurediscós felvezetése után Amb és Raster liveactje alatt rájöttek a franciák, sejtenek valamit ezek a vad magyarok. A tánctéren, mely lassan megtelt, legyőzték gyanakvásukat, és átadták magukat a hangulatnak, noha úgy tűnt, nem szoktak hozzá a feszes tempójú és rendkívül pontos, kiszámított hangzáshoz.

Naga és Kevin

A néha egészen szigorú zene, mely különösen Ambrusékra volt jellemző - a "belvilág" sötét küzdelmeire irányította a figyelmet. A táncolók mozdulataiból az tűnt ki leginkább, hogy felfedeznek valami újat, ami koncentrálást és figyelmet igényel, amit nem olyan könnyű megemészteni, amihez át kell törniük saját falaikat ahhoz, hogy élvezzék. És nem. Lássuk be, egyáltalán nem. Egyesek eszeveszetten dobálták magukat, mások a színpaddal szemközti bárból kíváncsian és figyelmesen hallgatták a szetteket. Nagáék pedig adtak nekik. Mintha az itthonira jellemző zsúfolt táncparkettnek játszottak volna. A francia közönség azonban nem szokott hozzá bulijaik különleges, hol befelé forduló, hol humoros stílusához.