Ha a d'n'b-kedvelő elveszett turista megtalálja az Oxford Streetet, a londoni Nagykörutat este tíz óra magasságában, már nyert ügye van. Az Oxford Street keleti vége a New Oxfordban folytatódik, amelyen pár percet sétálva jobbra becsapódhatunk a West Central Streetre, ahol a The End van. Az utca olyan kicsi, hogy gyakorlatilag csak az End és az AKA található benne, ez utóbbi az End "testvérbárja". Az utca jelentéktelenségét ellensúlyozandó jól látható felirat fogadja az arra tévedőt, amellett az AKA bár kék neonjai is segítenek a tájékozódásban.
A klubot 1995-ben alapította Mr. C és Layo Paskin. Ők először 1988-ban találkoztak, egy acidhouse-partyn. Hét év elég volt nekik, hogy egy kicsit beleártsák magukat a zenélésbe is, és hogy megfogalmazzák magukban, majd kivitelezzék egy klub tervét. A kooperáció olyan jól sikerült, hogy azóta is résztulajdonosok, illetve rezidensek, immáronkilenc éve. Az első rezidensek is ők voltak, akkor Mr. C and Layo & Bushwacka! felállásban.
És ha már London, akkor Layóék nem kicsiben gondolkodtak. A klub nyolcszáz fő befogadására képes a kezdetek óta, ami ma sem mondható kevésnek, hát még 1995-ben. Két teremből áll, a kisebbikben található az egyetlen bárpult. A klub gyakorlatilag a föld alatt van, így ablakai nincsenek. A hangrendszer több változáson esett át az idők folyamán, per pillanat a Thunderridge Sound System mesterdarabjai szolgáltatják a zenét.
Az alapítók viszonylag gyorsan egy egész csapatot állítottak a klub szolgálatába. Az emeleten vertek tábort, az irodáik a mai napig is ott működnek. A hét öt napján, rendesen reggel tíztől este hatig nyomják a szervezői a promóciós munkát. Ennek köszönhetően a legtöbb eseményt saját maguk rendezik, promótálják, reklámozzák. Ugyanakkor bőven van rá példa, hogy a jogokat külsős cégeknek adják ki. A mai bonyolult piaci helyzet közepette is világos, mi a fő szempont egy party vagy partysorozat megrendezésénél: a már meglévő közönség megtartása és új arcok becsalogatása.