Milyen újra Magyarországon játszani?
Jay: Szeretjük a kelet-európai bulikat. Itt teljesen máshogyan állnak az emberek a zenéhez, sokkal hálásabbak, mint mondjuk Angliában vagy Amerikában.
Esetleg ott már nem olyan divatos ez az irányzat?
Jakes: Nem arról van szó, hogy Angliában ne lenne divatos a drum'n'bass, csak az emberek már hozzászoktak az effajta zenéhez.
Jay: Szerintem valójában arról van szó, hogy ez a stílus elért egy telítettségi pontot. Angliában például tálcáról kínálják ezeket a zenéket, egyszerűen nem ez a jó hozzáállás.
Hogy A ravasz az agy és a két füstölgő puskacső című filmhez is írtatok számokat, növelte a műfaj népszerűségét?
Jay: Természetesen, de mi nem úgy álltunk hozzá, hogy ez mekkora sláger lesz, mi egyszerűen megírtunk egy zenét, ami elég rendesen beütött.
Miért épp ezt a "dallamos drum'n'basst" választottátok annak idején?
Jay: Egyrészt valahogy meg kell élnem (nevet). Másrészt pedig még mindig érzek egy titokzatos vonzalmat a stílus iránt, valószínűleg az elképesztő ereje miatt. Hiphopon és house-on nevelkedtem, a mai zenék közül szeretem a deephouse-t, a mostani breakeket és persze ugyanúgy meghallgatom Fabio vagy Grooverider mixeit is.
Mit szoktatok otthon hallgatni?
Jay: Erről csak az jut eszembe, mikor úgy írtak rólam, mintha igazi soulrajongó lennék. Ennek van alapja, hiszen ilyen zenéken nőttem fel, de kedvelem a nyolcvanas évek popzenéit, a punkot, a countryt meg még a korai Bruce Springsteeneket is. Meghallgatom, ami jó és nem hallgatom meg, ami rossz. Ennyi. Nem érdekel, hogy az most éppen garage vagy punk.
Kelly: Én Beastie Boys-t hallgatok leginkább!