Ha az ember elmegy egy északnémet psytrance-openairre, szinte mindig ugyanaz a kép fogadja. Hatalmas zöld mező, körbevéve a legkülönfélébb eredetű, kissé megkopott lakóautókkal, régi NDK-s csodajárgányokkal és leselejtezett katonai (sőt, még ki tudja honnan szerzett) kisbuszokkal. Persze átalakítva, goapartyra optimalizálva és neohippi külsőbe bújtatva mind.
A német goásoknak úgy látszik, ez a mániájuk. Láttunk egy kisbuszt, melynek két színes kempingszék és egy napernyő volt a tetejére rögzítve, hippibuszokat ezerféle színnel festve, sőt az egyik - vélhetően valamikori katonai - buszból amolyan fantareklámosan egy kanapét kicibálni a fűre: haverok, buli...
Ez persze még nem minden, a német goások erőszeretettel építenek "halálcsillagokat" is a szabadtéri fesztiválok idejére. Saját szótárunkban ez azt jelenti: egybeépítenek kisbuszt, személyautót és sátrakat, lefedik az egészet árnyékolókkal, lepedőkkel, zászlókkal, hogy alattuk külön kis lakosztály alakuljon ki, közös helyiségekkel, hálószobasátorral, vagy éppen kerti grillel. (Igen, a grill is nagyon fontos partykellék: sütnivaló kolbászt fogyasztó partyarcot talán többet láttunk, mint alkoholt vagy cigarettát.)
Szóval a német goásoknak stílusuk is van, nemzetközi psytrance-fesztiválokon hasonlót ugyanis csak náluk látni. És, hogy teljes legyen a partyarcelemzés: végül, de nagyon nem utolsósorban a német goások kulturáltak, még olyankor is, amikor épp "ereszd-el-a-hajamat" játszanak. Nekünk feltűnik, ha egy négynapos fesztivál után elvonuló többezer ember után egyetlen eldobott papírfecni vagy cigarettacsikk sem marad. Ez persze nyilván elsősorban annak a (hasonló rendezvényeken világszerte alkalmazott) módszernek köszönhető, miszerint rögtön a bejáratnál ellátják a partyzókat szemeteszsákokkal, némi pénzletétért cserébe, melyet távozáskor, a szeméttel telt zsák ellenében visszakapnak. Másodsorban viszont kultúra kérdése, akárhogyan is nézzük.