Gyártelep, börtön, ilyenek

Rendhagyónak egyáltalán nem nevezhető hadművelet a budapesti éjszakában: először a tömött Millenáris (Hungaroflash animációs fesztivál ingyenes partyja), majd a füstös Jailhouse (United Colors of House), végül szombaton Zagar-lemezbemutató a Trafóban.

A gyártelepnek álcázott kultúrközpontot tizenegy körül közelítettük meg. Ezzel nem voltunk egyedül: méretes tömeg hömpölygött a Cinetrip rendezte, ingyenes Neo-koncertre, monoton táncoltak bent eltévedt punkok, környékbeli középiskolások és egy filmszociológus. A közönség érdekesebb volt a zenénél, különösen színjózanul, a bárpultot megközelíteni ugyanis szinte lehetetlen volt. Segítséget egyedül a világhírű Moszkva téri éjjel-nappalitól reméltünk. Joggal.

A koncert maga hasonlóan szépen szólt, mint a Petőfi Csarnok-os lemezbemutató, ráadásul most nagyobb volt a belmagasság és több a vászon - a zene meg hasonló. Miután Neoék befejezték a muzsikálást, Soul of Man a térdroggyasztóan gyönyörű sláger-breakeket dobálta, ám a falkában sorban álló, a helyi bevásárlóközpont kevésbé színvonalas boltjainak törzsvásárlóit jelentő közönség mégis távozásra késztetett bennünket, így aztán az éjjel fél kettőkor munkába álló Kevint már nem vártuk meg.

A Tűzoltó utca irányába menet persze lerobbant az utolsó négyes villamos, és csak a taxira várva konstatáltuk, hogy az bizony az utolsó előtti volt. Sebaj. A pince bejáratában álló, mindig barátságos jegyszedő nem volt hajlandó elfogadni a felajánlott borravalót, első kerületi sznobok lerázva: ideális folytatása egy szép estének. A Jailhouse-ban az átlagoshoz képest mondhatni, tömeg volt: legalább negyvenen ropták a Beta, Marvin és Erká szentháromság által pakolt négynegyedekre és a helyenként felbukkanó breakekre, mosolygós fejjel.

A zene a United Colors of House szokásos vonalát képviselte, és erre a diszkréten fulladozó közönség bizony most is vevő volt: a heves bólogatás és Marvin mester lelkes-integetős kézmozdulatai legalábbis ezt mutatták. Akárcsak múlt héten, most is felkerült a horvát Marky Star Presents Black Santa őszinte szövegű Buy This Recordja, a filmszakosok legnagyobb örömére pedig forgott Radio Slave új bootlegje, aKill Billbőlismerős Bang Bang is. Jeff Bennett Signpostsja és Robag Wruhme Kopfnickerje alatt pedig a közönség kifütyülhette magából, ami a héten benne ragadt. Ránézésre mindenki érezte, hogy valami különlegesnek a részese, talán még az a srác is, aki félájultan electric-boogie-zott a sarokban.

Szombat este sem sikerült elszakadni a Tűzoltó-Liliom saroktól: a Trafóban a Zagar zenélt, azzal az indokkal, hogy bemutatják a Szezon című filmhez készült soundtrackjüket, az Eastern Sugart. Zságer Balázs, akinek a frizuráját többen ismerik, mint a zenéjét, annyira átélte a muzsikálást, hogy a szemüveg többször lerepült a fejéről, és a szervezők mintha mérlegelték volna, hogy a frontember előtt ácsorgóknak veszélyességi pótlékot fizessenek.

Az esemény dinamikáját mindvégig Bootsie tartotta a kezében, úgy szkreccselt, mint a gép, így elérte, hogy néha azok is megmozduljanak ritmusra, akik tudtak magukról. Az album nem okoz meglepetést: a Zagarra jellemző hangzású, valóban filmzenés anyag, Sena, Kutzora Edina és Ligeti György tényleg szépen énekelnek, de az egész valahogy sokkal jobban működne háttérzeneként, mint tombolási motivációként. Igaz, erre pont Zságer cáfolt rá, aki kezdő költöztető módjára lökdöste a szintetizátort és headbangelt mellé. A másfél órás, apróbb technikai hibákkal tűzdelt koncert után a közönség nagy része elégedetten távozott: pont azt kapták, amire számítottak.

t.d., k.m.