Andy Fletcher az Events Hallban

Nem sokan sejthették, mit is fognak látni-hallani Andy Fletchertől szombat este, mivel Gore, Gahan és szintetizátor nélkül még emberfia nem látta színpadon a Depeche Mode alapítóját.

Nem sokan, de páran biztosan sejtettek valamit, merthogy a Depeche Mode '98-as prágai koncertje után, ahová nem kevés magyar is ellátogatott, egy leszerelt színházbelsőben adtak partyt, ahol is megjelent Martin Gore és Andy Fletcher. Előbbi hagyta magát megérinteni, utóbbi pedig egy sörrel a kezében kevert egy keveset a pultban. A jelenlévők pedig - köztük e sorok írója is - igazán élvezték a helyzetet.

De persze Budapest az más. A helyszínválasztás a legkevesebb érdekes. A Hajógyári-sziget elején lévő hangár eddig az elektronikus zenék egészen más irányának adott helyt, és az ottani bulik egészen másfajta közönséget vonzottak. Most szombaton viszont Andy Fletcher, a Depeche Mode félistene jelent meg mint dj, előtte pedig az általa felkarolt és futtatott Client lépett fel.

A Hyperspace-eket szervező Deadcode és a The Hungarian Depeche Mode Fan Club védnökségével, de a Miller szervezésében megvalósuló eseményre két racionális magyarázat lehetséges, ezek pedig össze is függnek szorosan. Egyrészt a magas nézőszám elérése, másrészt az elektro-ismeretterjesztés szándéka vihette rá őket, hogy egymásra eresszék a DM rajongóit és a D&G híveit.

Az ember úgy érezhette magát az Events Hall törzslátogatói között, mintha egy kísérletbe csöppent volna. Ilyenkor pedig a leghasznosabb, ha orvosnak adjuk ki magunk. A jelenség irracionális, de annál inkább elgondolkodtató származéka úgy csapódott le, mint a lizergsavból a dietilamid. Az eredmény egy igen érdekes, de csak kevés ideig megfigyelhető elegye zenei- és szubkultúráknak.

Aki fekete gúnyába öltözött, DM-stigmával a testükön a sötét oldal uralmát váró ködevőket vizionált, annak csalódnia kellett. Ilyen fazon nemigen jelent meg. (Aki viszont kíváncsi rájuk, az havonta megnézheti őket a Pecsában, a DM-fanclubban, ahol azonban egyre kevesebben vannak - és hát lássuk be, ez előnyükre válik.) Annál érdekesebbek voltak a helyi törzsközönség tagjai. De történtek érdekes dolgok a színpadon is.

Neo

A Neo tisztességes elő-előzenekarként élőben hozta magát. A Client viszont igazán kitűnően muzsikált, mondhatnánk, hogy sajátos a zene és a hang, de ez, a DM meghatározó egyéniségétől két centire, csak korlátosan lehetséges, ha egyáltalán. A Mode-os áthallás pedig kifejezetten jót tett a hatásnak. Az pedig egyenesen fura, hogy női, és nem vokálos hangon szólnak olyan dallamok, amilyen eddig Dave Gahan és Martin Gore torkából volt hallható.

Amit Fletcher dj-ként csinál, azért különös, mert az ember nem tud elvonatkoztatni attól, hogy mégiscsak egy félisten áll a pult mögött, de mint dj nem jó. Sőt, néha kifejezetten rossz. Volt olyan pillanat, amikor leállt, és azt hittük, előkapja a mikrofont és konferálni fog. A zenék, melyekkel operált, ugyan jók, az elektro-szintipop és newwave legkülönbözőbb módozataiból valók, a legtöbb át- és feldolgozás. Szélsőséges példaként: elhangzott a Lipp Sinc's 1980-as slágere, a Funky Town is, ám nem saját jogon, hanem az ausztrál szintipopcsapat, a Pseudo Echo verziójaként.

A Depeche Mode tagjai mind megpróbálkoznak az önállósággal, Alan Wilder éppen ezért is szállt ki annak idején. Mégis, ha a Depeche Mode bármelyik tagja egyedül áll a színpadon, a legnagyobb hatást akkor is azzal váltja ki, ha az együttes számait játssza. Hogy ez jó érzés-e nekik, nem tudom, de így volt ez az Events Hallban is: a Behind the Wheel és a Personal Jesus hatása alól nem nagyon tudta-akarta kivonni magát a jelenlévők közül senki sem. Olyannyira, hogy egy, a retro szellemében nyolcvanas évekbeli kurtizánnak öltözött csaj, miközben egyszerre volt autentikus és trendi is, az este egyik óvatlan pillanatában ugrabugrálva visította barátnője fülébe: "Ez is egy Depeche-szám!" A Moments in Love volt, az Art of Noise-tól. Mindenesetre szép kísérlet.

-agé-

Andy Fletcher, Events Hall, 2004. november 19.
Neo, Client, Andy Fletcher, Coyote, Blackman