Daddy G a Massive Attack-ből: "Minden a basszusról szól"

A neves !K7 kiadó még nevesebb DJ Kicks sorozatának legutóbbi darabját a Massive Attack egyik tagja, Daddy G állította össze. A Freee Magazin interjújában a sajátos stílusú válogatás számairól és egyéb kedvenceiről beszél.

Végre egy DJ Kicks Daddy G-vel. Hogy sikerült?
- Dj-megközelítésből igyekeztem megoldani a feladatot, ahelyett hogy összeválogattam volna egy csomó ismeretlen számot, hiszen tényleg nem erről szól a dolog. Én csak néhány jó zenét akartam kiválasztani, amelyeket az ember újra meg újra meg tud hallgatni. Inkább klasszikusokra gondolok, mint az aktuális, de gyorsan elavuló slágerekre.

Hogyan találkoztál Stefannal?
- A terranovásokon keresztül ismerem. A Terranova csapatból ismerek néhány embert, akik ugye Berlinben élnek. Régebben együtt játszottam egy Kaos nevű berlini gyerekkel, aki ismerte a !K7-es bandát. Rajta keresztül jött a felkérés, hogy csináljak a !K7-nek egy mixet, amiben persze egyből benne voltam. Soha nem volt még időm, hogy egy ilyet összehozzak. Régebben akartunk ilyesmit megjelentetni a Melankolik nevű saját labelünkön a Virginnek, 3D meg én ki is válogattunk háromszáz lemezt, ami hatott ránk az évek során, de végül is nem lett belőle semmi.

Mi a véleményed a DJ Kicksről úgy általában?
- Az egyetlen általánosan jellemző dolog, hogy az egész a bassline-okról szól, mindegyik tracknek őrületes bassline-ja van. És ez, az amire én is utazom. A felvételek felének, amelyeket ismerek vagy hallok, nem tudom a nevét. Ismerem a bassline-t és emlékszem a dallamokra, de soha nem is tudtam az igazi szöveget. Mindig a basszushangok és a reggae érdekelt. Néhány általam kedvelt zenének a szövege teljesen szar.

Hogyan készíted a felvételeid?
- Az első felvételünket, a Blue Lines-t teljesen dj-szemszögből írtuk. Csináltunk egy sample-alapú számot a kedvenc hangjainkból. Elég ötletes volt. Bármit is csinálsz, kell lennie képzelőerődnek, hogy elvegyél valamit, aztán alkoss belőle. Lehet akár szar is, de a következő lépésben valami jót kell kihoznod belőle. Teljesen rajta vagyok egyfajta újrafelhasználáson, akár ruháról, akár zenéről van szó.

Forrás: [origo]

Szoktál még találkozni az eredeti Massive Attack-esekkel?
- Tartjuk a kapcsolatot, de nem találkozunk már annyit. Azt hiszem, a Wild Bunch csoport tagjainak úgy 1986 óta nem sok dolga van egymással. Trickyvel azért néha összefutok, de Mushroommal egyáltalán nem.

Mióta dj-zel?
- Nagyon fiatalon kezdtem, még a nyolcvanas évek elején, a The Dugout klubban. Ez volt akkoriban Bristolban a meghatározó hely, mindenki oda járt, és mi is ott játszottunk először Wild Bunch néven. A The Dugout '77-ben volt a legismertebb, amikor punkok, bringások meg raszták zavaros egyvelegéből állt a közönség. Meglepő volt, hogy ennyiféle ember egy helyen ilyen jól megvolt egymással. Azt hiszem, egy csomóan füveztek, amitől mindenki nyugis maradt.

Volt ott meghatározó helyi lemezbolt?
- Igen, a Vital disztribúciónál dolgoztam. Eredetileg Bristolban kezdték egy Revolver Records névre hallgató bolttal. Baromi jó üzlet volt, reggae-t, hiphopot és egyéb hasonló nyalánkságokat árultam. Ez volt az első lemezbolt Bristolban, ahol valóban be lehetett szerezni az olyan jamaicai, vagy egyéb helyekről importált lemezeket, amelyeket máshonnan nem. A Revolver volt az a bolt, ahogy beleestem a dj-zésbe, úgy tizennégy évesen.

Mit kell tudni a Sound Dimensionről?
- A Sound Dimension Sir Coxsone stúdióbandája volt, korábban The Soul Vendors néven futottak. Akkoriban minden jamaicai művész az Egyesült Államokból kapott hatásokból építkezett, gyakorlatilag megpróbálták másolni az amerikai r&b-t, ám lassan, de biztosan azért kialakult a saját stílusuk.

Szereted a Soul Jazz kiadót?
- Igen, a rajongója vagyok. Van Soul Jazz-zeném, kértem engedélyt tőlük, hogy licenszelhessem. Ők birtokolják az egész Studio One-katalógust, ami zseniális dolog, mert ennek mindig van piaca. Az emberek még mindig ismerni szeretnék az eredeti gyökereket, mert manapság van egy csomó dancehall-cucc, de voltaképpen csak újra megcsinálták, ami húsz éve már elkészült. Ez még mindig olyan kicsit, mint a hiphop esetében, van egy csomó sample, és mindenki tudni akarja, mi az eredeti forrás. A reggae-nél ezt a Studio One-ban találod meg, ahogy a JB's volt az első a hiphopban.