Egy híján tíz

A Hyperspace kilencedik születésnapi partyján, szombat éjjel két olyan név tette tiszteletét nálunk, mint Joey Beltram és Chris Liebing.

Későn érkeztünk, így épp hogy elcsíptuk az innovátor Beltram szettjének kezdetét. Az ekkor már fergeteges party felvezetéséről így nem tudok mit beszámolni, de a heves hangulat arról árulkodott, hogy a buli warmupját valószínűleg tökéletesen oldották meg a kollégák.

Joey klasszikus "háromdekkes" dj-szettel készült, mely szép kerekre sikeredett. A számok gondosan voltak összeválogatva, s nem erőltette túlzott mértékben a saját szerzeményeit, ez önmagában piros pont. Az elviselhetően teltházas Events Hall ismét nagyszerűen volt behangosítva, így szinte makulátlanul élvezhettük a maestro remekbe szabott produkcióját. A határozottan egységes szett stílusbeli játszadozása is megkövetelte a jó hangrendszert; tökéletesen érvényesült a sajátos hangzás.

Eleinte erélyes, de finom seggrázós technókból építkezett, gyakori keveréssel, majd Joey egyre több időt töltött lemezei lapozgatásával, ami érezhető minőségi javulást okozott az addig is nagyszerű zenei összetételben. Elkezdődött a stíluskotyvasztás, és némi acidhouse-fúziókkal fertőzött átvezetés után egyre több, house-elemmel összehegesztett "dancefloor-killer" korbácsolta a közönség kedélyeit egész fel a csillagos, jelen esetben robotlámpás égig, azaz plafonig.

Különösen igaz ez azokra a trackekre, amelyekben a house-os "bugivugi"-basszusok tetején effektezett elektromosgitár-riffek lovagoltak, s mindez persze sietős technozakatolásban - kifejezetten unikum volt hallgatni a számválasztásait.

Beltram mixtechnikája nem hagyott ugyan igazán mély nyomot, habár tökéletes volt, de valahogy mégsem elég. "Ezen a szinten" a tökéletes mellett abszolút egyedinek is kell lenni, így Joey mixelése nekünk ma este kissé egysíkú volt. A szettje így is szinte tökéletes volt, csak azt nem értettük, hogy ez az ember ilyen bugizenét hogyan képes szoborként állva keverni.

Az egyes számú nagyágyú után következett a ketteske, vagyis Chris Liebing, aki különbejáratú pult mögé állhatott, ahol két laptop és három lemezjátszó terpeszkedett. Hatásos kezdés után úgy felszálltunk a gyorsvonatra, hogy észre sem vettük, de egyszer csak az egész terem száguldani kezdett velünk a szapora basszusoknak köszönhetően.

A viszonylag eklektikus Beltram után ez egy jóval egységesebb, egy-két stílusra szorítkozó szett volt, ravasz impulzivitásfokozásokkal, így a talaj forró maradt, szedte a lábát mindenki rendesen. Chris ráadásul jó "showman" is, nagyon jó hangulatot teremtett, hogy együtt bulizott a közönséggel. A megszokott Liebing-hangzást és -színvonalat kaptuk, kompromisszummentes ropogós muzsikákat, folyamatosan meg-megbolondítva.

Oyle

Hyperspace, 2005. április 23., Events Hall, Dedacode
Joey Beltram, Chris Liebing, Newl, Hot X, Igor Do'Urden, Jay Cortez, Coyote