Rubinvörös kékség

Akik könnyen emészthető popzenére vágynak, valószínűleg csalódni fognak a Moloko énekesnőjének debütáló szólóalbumán. A zeneszerző ugyanis Matthew Herbert, az elektro egyik földi helytartója- a Ruby Blue mégsem lett kifejezetten elektronikus.

Ahhoz, hogy alaposan megismerkedjünk Róisín Murphyvel, természetesen nem kerülhetjük meg a Molokót, hiszen a vérbő ír leány ebben a formációban debütált először énekesnőként.

Ki gondolta volna például, hogy a csapat nevének köze van az általános iskolából ismert orosz szóhoz, amely magyarul annyit tesz: tej. Az elnevezés Anthony Burgess Gépnarancs című fantasztikus regényéből (a Stanley Kubrick-féle filmváltozat szintén ajánlott) ismert, s a Korova tejbár Moloko nevű pszichoaktív italát takarja.

A Moloko együttes amolyan "hálószobaprojektnek" indult annak idején. Egy bulin egy tizennyolc éves szabadszellemű lány (Róisín Murphy) leszólított egy harmincas éveiben járó sheffieldi producert, Mark Brydont. A szűk felsőjéről kérdezte Mark véleményét, amelyről szerinte kiváló számot írhatna - így a legenda, amely kissé cizellálva egy romantikusregény-füzetbe is beférne. A dologból szerelmi kapcsolat lett, a szerelmesek pedig elkezdtek hülyéskedni Mark stúdiójában.

Hamar kiderült, a hölgynek igencsak jó hangja van. Összedobtak egy pár számot, és hamarjában kaptak egy lemezszerződést is. Ebből született első albumuk, a Do You Like My Twight Sweater?, 1995-ben. A lemez viszonylag jól fogyott, hiszen az akkor divatos triphop jegyeit viselte magán, persze belecsempészve némi játékos humort, melyre a formáció neve is kötelez. Sőt a Fun for Me című track szerepelt a Batman és Robin zenéi között is.

Az 1998-as I Am Not a Doctor kapcsán viszont nem beszélhetünk sikerről. Már fölbomlást fontolgatták, amikor elkészült a Sing it Back Boris Dlugosch-féle house-remixe. A felvétel 1999 egyik legnagyobb slágere lett, és meghozta az áttörést a Roisinéknak. Ebből következett a 2000-ben kiadott Things to Make and Do átütő sikere, melyre leginkább már a "dance-es" stílusjegyek jellemzők. Így nem csoda, hogy az albumon jó pár sláger sorjázik (The Time Is Now, Pure Pleasure Seeker, Indigo).

Róisín és Mark szerelme elmúlt, de a Moloko megmaradt. Sőt, az évek során a páros mögé egy koncertzenekar épült, amelynek vezéralakja a billentyűs Eddie Stevens (ő egyébként közreműködik Róisín szólóalbumán is). Legutóbbi lemezük, a Statues készítésekor már a zenészek is bevonultak a stúdióba talán azért, hogy csökkentsék a feszültséget az egykori szerelmesek között.

A 2003-as Moloko-turné egyik állomása a Sziget volt, ahol igencsak emlékezetes koncertet adtak. Ennek végén Róisín és Mark útjai tényleg szétváltak. Az énekesnő elmondása szerint azóta sem találkoztak. Róisínnak tehát új szerzőtárs után kellett néznie. Választása az elektronikus zenei szcénában közel sem ismeretlen, sőt abszolút tekintélynek számító Matthew Herbertre esett.