Hatszázezren a hatodik Budapest Parádén

A hatodik Budapest Parádén táncolhatott a főváros szombaton. A nagy kamionos felvonulásra több mint félmillióan voltak kíváncsiak. Jártunk a hivatalos afterpartyn, a Parádé Bónuszon is.

Kevéssel délután négy óra után érkezünk az Andrássy útra, az Operához. Fogalmunk sincs, hol áll a sor, jobbra nézünk, és a 30-as számot látjuk. Juventus rádió, épp a sztárvendég Náksi-Brunner kettőst konferálják fel. Gyerünk előre. 29-es kamion, majd a 28-as, partyarcok sora. Hatalmas tömeg, sose láttunk még ekkorát. Jobbról, balról, mindenhonnan lehetetlen előzni, talán alul, a földalatti alagútjában sikerülne.

A hivatalos közlések szerint mintegy hatszázeren ugrándoztak az Andrássy úton, a Hősök terén és a Felvonulási téren, ami mindenképp rekord a Budapest Parádé történetében.

A lelkes parádézóknak az a bajuk, hogy nem tudnak többfelé szakadni, így ha nem akarnak körbe-körbe rohangálni, kénytelenek választani maguknak egy kamiont, mi mellett elüti az időt a zárásig. Idén zsinórban másodszor maradt el az eredeti Love Parade, így mintegy szolidaritásból és a 2006-os visszatérési terveket támogatandó, mi a berliniek szekere mellett ütöttünk tábort. S nem is döntöttünk rosszul.

A lineupba még a legvadabb feministák sem köthettek bele, hiszen a németek igazságosan két-két hölgyet és urat kértek föl a zenélésre. Shee-La és Miss Djax neve valószínűleg csak az európai undergroundot jól ismerők számára mond valamit - Magyarországon (legalábbis gyors közvélemény-kutatásunk alapján) nem nagyon hallották még a nevüket, pedig utóbbinak saját kiadója is van (Hollandiában). A legfinomabb hardtechnóval kínálta a népet, majd az utána következő Shee-La még egy lapáttal rátett.

Az urakat, Dr. Mottét és Kai Tracidet nem kell bemutatnunk senkinek, előbbi a Love Parade egyik atyja (nem fiatal, mégis a kamion tetején pózolva hergelte az emberseregletet), utóbbi pedig rendszeres vendége a különböző magyarországi partyknak. Noha az ő világa elsősorban a hardtrance, a Hősök terén szettje első húsz percében valami egészen meglepővel próbálkozott. Acidtechnót játszott, ami ha nevének eredetét nézzük (Tracid - trance + acid) végül is rendben lenne, őt ismerve azonban kevésbé.

Sose hallottunk tőle még ilyet, s igazság szerint jobb is: nem ő a műfaj mestere. A második húsz percre váltott, jött a megszokott hangzás, majd egy kis baki, az egyik lemezjátszó bedöglött, amit fintorogva vett tudomásul.

Szerencsére előkerült egy tartalék, így végül rendben lemehetett a program; az utolsóként sorra került Dr. Motte ismét váltott, ő melodikusabb irányba indult el. A tűzijátékot követően a tömeg gyorsan szétszéledt, ki haza, ki pedig a számos afterparty egyikére indult el. Mi a hivatalos Parádé Bónuszt céloztuk meg.