Matthew Dekay ismét kifőz valamit - megvannak a jegynyertesek!

Október 21-én, pénteken Matthew Dekay, a klasszikus zenei indíttatású house-herceg lép fel a Home-ban. A Freee Magazin interjújában elmondja, mit gondol Digweedről és Sasháról, továbbá felfedi kedvenc lemezeit. Kisorsoltuk a jegynyerteseket!

Mi vagy inkább: producer vagy zenész?
- Inkább zenész, már ötéves koromban zongoraleckéket vettem. A producerkedés mást takar, az nem igazi művészet. Az a hangokról és elrendezésükről szól.

Úgy érted, a producerkedéshez nem kell zenei háttér?
- Igen. Ez két különböző kihívás. Tudok zongorázni, és tudok zenét írni, amit nem mindenki mondhat el magáról. Az egész akkoriban kezdődött, amikor megjelentek az otthoni stúdiók. A mai producerek a számítógépeikkel készítenek zenét a saját otthonukban. Ezt akár egy pc-vel is meg lehet csinálni anélkül, hogy tudnál kottát olvasni, és hangjegyekben gondolkoznál. Ez a legnagyobb különbség a producerkedés és a zeneírás között.

Te döntöttél úgy, hogy zongoraleckéket veszel, vagy a szüleid noszogattak?
- Az én döntésem volt, de muzikális családban nőttem fel, a szüleim minden zenei törekvésemben támogattak. Egy napon kipróbáltam a zongorát, és attól kezdve minden reggel azzal nyaggattam őket, hogy ugye, játszhatok ezen a hangszeren. Gyerekkorában az ember belekezd mindenfélébe, aztán néhány napon belül abba is hagyja. Én nem hagytam abba a zongorázást, tíz éves koromra már megtanultam a klasszikusokat.

Milyen tanárod volt?
- Különleges. Tizenkét éves koromban abbahagyta a tanításomat azzal a felszólítással, itt az ideje, hogy muzikálisan fejlődjek. Megtanította, hogyan alakítsam ki a saját stílusomat, és hogyan írjak zenét a szívemből. Ez a módszer azért különös, mert a legtöbb tanár csupán arra tanít meg, hogyan játssz kottából.

És aztán egy szép napon kértél egy szintit...
- Mindig is szerettem a technikát. Sok konferencián is jártam, például Frankfurtban, mert igazán érdekeltek az új cuccok, a zenekészítés új módja. Akkoriban a TR-909 nagyon újnak és ismeretlennek számított, így hát elkezdtem dolgozni vele. A szüleim vették meg a kütyüket.

Nem panaszkodhatsz rájuk.
- Édesapám valaha egy zenekarban játszott. Együtt is zenéltünk már, ami elég vicces volt. El kell árulnom egy titkot, amire eddig még szerintem senki sem gondolt: a Higher Thoughts basszusát ő találta ki, egy barátommal együtt dolgozott rajta. Széles látókörű, ha zenéről van szó, és szerinte a trackjeim nagyon "menők". Meghallja a különbséget a jó és a pénzért készült felvételek között.

Hogyan hozható össze a klasszikus és az elektronikus zene?
- A legtöbb zeném nagyon dallamos. Legtöbbször csak odaülök a zongorához, megpróbálok találni néhány érdekes akkordot, aztán az egészet átkonvertálom house-zá. Mindig a klasszikus oldallal kezdem. Tudom, hogy ez különbözik más producerek megközelítésétől, akik általában az ütemmel és a groove-okkal kezdik. Én a trackekben általában a dalokat keresem. Számomra ez nagyon fontos, mert már régóta fut a John Digweed-féle sötét, lineáris, egyenes progresszívhouse. Ráférne a különféle stílusokból egy kis frissítés, hogy progresszív maradhasson. Nagy-Britanniában egyébként a zenéimet "trousynak" hívják, ami a tribal house music rövidítése. Az emberek már csak ilyenek, mindent be akarnak skatulyázni. De ha azt mondom, progresszívhouse-t játszom, az emberek azt hiszik mély, sötét zenére számíthatnak. Olyan sem létezik már, hogy underground. Sasha progresszívhouse-t játszik, és azt mondja, ez underground zene. Ne már, húszezer embernek pörget, mindegyik megőrül a zenéjére, mi ebben az underground?

Kik azok a dj-k és producerek, akiknek a munkája inspirál?
- Az egyik William Orbit, az ő hangzása igazán misztikus, és mindig szépen tagolta a zenéit. A másik BT, mert nagyon tiszta és ragyogó a hangzásvilága. Max Martin a következő, ez az ember hihetetlenül tudja kikeverni a vokálokat. A Deep Dish pedig számomra a hős kategóriát meríti ki, mert a dance-hez való hozzáállásuk annyira különböző, annyira egyedi. Otthon is élmény meghallgatni őket, és a táncparketten pedig megőrül az ember a zsíros groove-ok miatt. Ami a dj-ket illeti, először Danny Tenagliára szavazok, mert ő a lemezjátszók nagymestere. Sasha maga a rezgés és atmoszféra; ez nem csak a varázslatos lemezválasztásának köszönhető, hanem az egész hozzáállásának. Régebben olvastam egy cikket róla, az volt a címe, hogy "Sasha, Isten fia?", és ha lehetőséged adódott már arra, hogy egészen közelről figyeld dj-zés közben, akkor két libabőr között biztosan eszedbe jut ez az idézet. És természetesen nem hagyhatom ki a sorból Sander Kleinenberget, mert mindig lenyűgöz a változatos stílusa.

Hogy néz ki a stúdiód? Hardver- vagy szoftverorientált?
- Szoftverek és hardverek kombinációját használom. Manapság nagyon népszerűek a szoftveres szintik, mivel a számítógépek egyre erőteljesebbek, bár véleményem szerint a hardvert igazándiból nem lehet helyettesíteni. Észrevehető a különbség, nem annyira eredeti a hangzás, hiszen ma már szinte minden szoftvert és plugint ingyenesen le lehet tölteni. A stúdióm több részből áll, néhány szemplerből és manapság egy Apple G4-ből.

Szerinted mi fog történni a zeneiparral a közeljövőben?
- A szcéna egyre profibbá válik. A dj-k és a producerek művésznek számítanak, és szerintem olyan hatalmas popsztárokká válhatnak, mint Justin Timberlake. Vegyük például Tiëstót: ő be tudja bizonyítani, hogy a dj óriási művész is lehet. Én nem szeretem a zenéjét, de nagyszerű szórakoztató. Az elejétől fogva figyelemmel kísértem a karrierjét, és nagyon megfogott, amit elért. Nem félek attól, hogy kommersz zenét kell írnom, mert a célom az, hogy annyi embert érjek el, amennyit csak tudok.

Melyik az a három album, amit bármikor meghallgatnál otthon?
- Madonna: Ray of Light, Level 42: A Physical Presence és BT: Movement In Still Life.

És mi a helyzet a divattal?
- Igazán élvezem. Afféle hobbi, manapság is magam tervezem a ruháimat. Vannak komolyabb terveim is arra vonatkozóan, hogyan tudnám ötvözni a zenét és a divatot.

Mit csinálsz, amikor nem zenét írsz, nem dj-zel, és nem ruhákat tervezel?
- Őszintén szólva nincs sok szabadidőm, de ha választanom kell, akkor a főzést mondanám. Ez majdnem ugyanolyan, mint a zenekészítés, különleges hozzávalókból ínycsiklandó végeredményt hozol létre.

Freee Magazin