Perverziók szűk körben

Lehet, hogy az időpont körüli huzavona, lehet, hogy a másnapi Evil9 buli, az is lehet, hogy a Scratch Perverts mérsékelt itthoni ismertsége volt az oka, de leginkább mindezek miatt együtt nem telt meg csordultig a Citadella pénteken, sőt. A lényeg, hogy a perverz srácokat ez nem nagyon zavarta és Dynamite-tal az oldalukon parádés élő műsort zavartak le a körteremben.

Jó húzás volt a szervező Swatch This!-brigád részéről, hogy a nem túl levegős panoráma-terem helyett a körterembe vezényelte a party érdemi részét: a legutóbbi bulijukon Clipz és Tali kis híján fulladásos halálban részesült a dugig telt felső teremben. Meg így elég imponáló látványt nyújt a 6 lemezjátszó, 3 cd-keverő és 4 mixer egymás mellett, főleg, hogy utóbbiak közül kettő korunk keverőinek királynője, a legújabb Pioneer 909-es. Nem beszélve arról, hogy az egész előadás az orrunk előtt zajlik, nem kell keresgélni a pultot ugrándozva, mint odafenn, viszont 40 centiről bámulhatjuk szájtátva a kézjátékot. A lépcsőről nézve a bárpult jobb kéz felől, ami szintén jobb, mint amikor a balon volt, Tayo fellépése alatt.

A panoráma így marad panoráma, zenei aláfestéssel. Valamikor kettő körül egy olyan hír is szárnyra kap, hogy fent már bezárták a boltot. Nem nagyon számít, érkezéskor (úgy éjfél tájt) lent Cadik odavaló bólogatós hiphoppal hangol Prime Cuts-ékra, Zeek is próbálja felvezetni Dynamite-ot, ami mondjuk jó hangja ellenére is kevésbé sikerül.

A srácok még fél 1-kor sincsenek a teremben, így Revolution beat-boksz showja kicsit elhúzódik: sok ováció, ujjongás, tényleg jó amit csinál, de egy idő után - mint minden jó poén - kifullad és marad a "kevesebb több lett volna" meg a türelmetlenség. Nem sokáig, háromnegyed körül becammognak a fiúk, kicsit még lesátraznak a pultemelvény mellett, iszogatás, dumcsizás; mi a bátrabbak közül vagyunk és egy pár szó erejéig odaférkőzünk hozzájuk, de már mennek is fel.

Egyszerre szinte csak ketten vannak a pultban, mintha "forgóznának" végig, bár a behúzott sapkás Tony Vegas-t szinte alig-alig látni, főleg Prime Cuts és Plus One viszik a bulit. Utóbbi nagyon elemében van, melegítés nélkül úgy húzogat, hogy öröm nézni. Ahogy szinte zongorázik azon a nyúlfarknyi faderen az ujjaival, az leírhatatlan.

Külön lessük, de nem nagyon beszélnek, kacsintás, még egy-egy átbökés is alig van, egyszerűen csak érzik, hogy a másik épp, min dolgozik. Olyan a színpad, mint egy műhely, előfordul, hogy négyen is ott állnak, s az ember ha eltávolodik, már nem mindig tudja, akkor most mit miért is hall. Erőtől duzzadó hip-hop szett, Prime Cuts itt ott nagy mosollyal elsüt egy-egy slágert, bevág egy jól ismert hangot. Sok AV8 és DJ Shadow (pl. Organ Donor) szám, de a klasszikus mainstream-ből is merítenek. Oltári a hangulat, mindegy, hogy épp csak megtelik a terem. Nirvana és pogózás segít át a keményebb zenékre, bár breakbeatet szinte egyáltalán nem kapunk, drumandbass slágereket viszont doszt, a lelkes kemény mag ezt is jól fogadja. Nyílván kétszáz sokkal nagyobb bulin zenéltek már, de nincs flegmázás, komolytalankodás, végig érezni, hogy ezek a fiúk vér profik.

90 percet ígértek, aminél kicsit több lett belőle de nem sokkal. Sok mindent elárul, hogy mikor abbahagyják (lehet olyan 3 körül) sokan egyből a ruhatárhoz indulnak. Bal szinte tök üres termet vesz át, nem mintha ne lenne rutinja party-levezetésben. Az előtér pultjánál még gratulálunk Prime Cuts-éknak, megint csak pár szó, pontos személyiségképet nem kapunk, de tényleg közvetlen, földön járó arcoknak tűnnek. Megyünk mi is, nézünk egymásra, hogy "jó volt nagyon" meg "mit csináltak már megint ott fenn" de azért kicsit szájat húzva, hogy miért nem jöttek el többen. Mert ők aztán tényleg megérdemelték volna.

kisrenyi