Dorkandkozmáék védett művészeti eljárásuk, a "raypainting" - magyarul fényfestészet - révén váltak világszerte ismertté és elismertté: vetítettek már alpesi szállodára és több száz éves művészeti akadémiára egyaránt. Látványos és grandiózus műalkotásaik az üvegfestészet és nagy teljesítményű vetítőgépek segítségével kelnek életre.
A létrehozott hatással - természetes fényei, tisztasága révén - a legmodernebb lézer- vagy videotechnika sem vetekedhet. Az üveglapokra vegyes technikával felvitt színeket mindig az adott városi felületekre komponálják: hidakon, házak falain, parkok, terek, utak felszínén elevenednek meg a káprázatosan gazdag képek.
Köztéri, publicart-alkotásaik a hely, a kontextus legmesszebb menő figyelembe vételével készülnek, installációik minden négyzetcentimétert bevonnak, minden felület jelentőssé, az egységes műalkotás részévé transzformálódik. Míg Dóra az üvegképeket festi, addig Péter a teret provokáló projektszobrászatot végzi.
A fővárosban korábban olyan közösségi tereket, tárgyakat sikerült kortárs műtárgyakká alakítaniuk, mint a Millenáris-park, az Erzsébet híd, vagy legutóbb a lebontott bazársor helyén található régi-új Városháza tér a Deáknál. Mostani alkotásuk, a Fénybolygó komplex, teljes körű mikrovilágot alkot; a minden részletre kiterjedő érzékközti installáció újra teljesen elemeli a szemlélőt hétköznapi városi nézőpontjából.
Művészetük a nehezen hozzáférhető kortárs képzőművészet demokratizálása is, mert a múzeum sterilitásával szemben Dorkandkozmáék mindig az utcán állítanak ki. Érzék közötti prezentációjuk más művészeti ágaknak is megjelenést biztosít, hiszen változatos zenei programok gazdagítják tovább a kínálatot, a műalkotásba olvadó vendégeket kívánságra a Raypainting-fotóstúdió fotóművészei meg is örökítik (akik így nem csupán résztvevőivé, hanem egyenesen részévé válnak a művészi eseménynek).
Az ünnepek alatt látogatható eseményen lesz ezen kívül büfé és lesznek internet-terminálok is. Valamint - szintén az interaktivitás jegyében - kipróbálhatjuk az úgynevezett fénytérbútorokat is, amelyek - amellett, hogy maguk is műtárgyak, elmélyíthetik a műalkotással való személyes kapcsolatot a befogadói pozíció játéktérbe vonása révén.
A Magyar Telekom (Budapest, Krisztina körút 55.) székházat borító statikus fényfreskó részeként megkomponált és létrehozott, lépcsőkkel, bútorokkal, átjárókkal ellátott mozgástér magát a művészetélvezetet dinamizálja. Az így létrejött önálló kis világ különböző szféráival a nagyvilág metaforájaként is értelmezhető. Ugyanakkor, a látogató számára egy olyan egységes mikrovilágban nyílik lehetőség a kontemplációra, ami sokszínű valóságával olyan képet fest a világról, mint amilyennek annak "lennie kellene". Vagyis amilyennek mindig látni szeretnénk.
(x)