Nesze neked, Budapest!

Neve tizenöt év alatt egybeforrt a BBC Radio 1-éval, egyike a kilencvenes években felemelkedett szupersztár-dj-knek. Univerzális dj-ként még a Bananaramát is menedzselte, de producer, műsorvezető is, aki minden szombat este megörvendeztet bennünket egy maradandó mixszel és egy "esszenciális" vendéglemezlovassal. Ő Pete Tong, akivel a Freee Magazin készített interjút.

Emlékszel, mi volt az első lemez, amit megvettél?
- Igen, a T Rex Slider című albuma volt, az első kislemez pedig a Ride a White Swan, de nem emlékszem, hol vettem, sőt az is lehet, hogy apámtól kaptam. Ő nagy zenerajongó volt, mindig rengeteg lemezt vett. Furcsa ízlése volt, megfért egymás mellett Santana, a Beatles, Frank Sinatra és Dean Martin is, és imádta a dzsesszt is.

Tehát már gyermekkorodban is körbevett a zene...
- Olyannyira, hogy eredeti Beatles- és Elvis-albumokat kaptam ajándékba. Egyébként egészen kicsi koromban - anyukám elmondása szerint - mindenféle dologgal képes voltam dobolni, bármilyen felületen. Az egyetlen negatív dolog talán az, hogy nem kötött le egyetlen hangszer sem. Jártam zongorázni, gitározni is, de nem köteleztem el magam egyik mellett sem. Aztán kaptam egy dobfelszerelést tizenhárom éves koromban, csatlakoztam a sulizenekarhoz, rettenetes Black Sabbath- és Deep Purple-feldolgozásokat játszottunk. Aztán egy napon megláttam egy dj-t az iskolai bulin, és úgy döntöttem, ez a nekem való. Még most is föl tudom idézni a pillanatot: látom a színpadot, a függönyt, magunkat, amint a borzalmas szereplés után kullogunk lefelé a színpadról, a dj elkezd játszani, és mindenki visszacsődül a tánctérre.

Hogyan jutottál el a rádiózásig?
- Amikor elkezdtem dj-zni, először esküvőkön és iskolai bulikon játszottam. Majd megvettem a felszerelésemet, apám is adott némi pénzt, és az iskola befejezése után tulajdonképpen profi dj lettem, ami persze azt is jelentette, hogy lóti-futi hangtechnikusnak is használtak. Így elég gyorsan megszereztem a hangosítással kapcsolatos tudnivalókat, és saját bulik szervezésébe fogtam. Mindig idősebbekkel barátkoztam - akkoriban idősebbnek néztem ki a koromnál - akik Londonba jártak szórakozni a Global Village-be (amiből később a Heaven lett), külföldről hozott lemezeket hallgattak, underground-arcoknak számítottak. Egyszerűen a rabjuk lettem. Tizennyolc éves koromban már mehettem velük. Lassan eltűnt a popos oldalam, és soul-dzsessz-funk-dj lettem.

Tavaly, július utolsó napján

Térjünk vissza a rádiózáshoz. Hogyan kerültél közel a tűzhöz?
- Nagyon fiatalon kerültem a BBC-hez, miután elkezdtem írni egy magazinnak. Meghívtak Peter Powell műsorába, bevihettem azokat a lemezeket, melyeket szerettem, és a zenéről beszélgettünk. Egyenesen belecsöppentem a közepébe, de a saját műsorért még sokat kellett dolgoznom. A Radio 1 ma is jelentős rádió, de akkoriban ez volt az egyetlen, és húszmillióan hallgatták naponta. 1991-ben kerültem oda, és ez olyan volt számomra, mintha focistaként a Manchester, a Real vagy a Barcelona szerződtetett volna le.