Mint akit zsinóron húznak, úgy érünk a dortmundi Westfalenhallen elé. 1170 kilométer ugyan, de a tavalyi zötykölődés után ismerjük már szinte az út minden méterét.
A röpke városnézés (bár ember legyen a talpán, aki Dortmundban kettőnél több látnivalót föl tud sorolni) alatt kiderül, hogy a csarnoktól a belvárosba vezető úton véget ért az útfelújítás, nyoma sincs az egy évvel ezelőtti káosznak.
Kapunyitás, sajtójegyek átvétele. Már fél hétkor bent esz minket a fene az arénában, ekkor még csak a nagyszínpad nyitva, a másik két terem vasajtókkal van elzárva.
A hangulat kicsit visszafogott (de a nézőtéren már ücsörögnek, a helyi szokás szerint), de legalább van idő gyönyörködni a német öltözködési kultúrában. Aggódni nem kell, kivillanó csecsből és combból itt is ugyanannyi van, mint máshol. Még szép.
Pörög a program, tódul befele a nép. Fél tizenegy körül egyértelművé válik, hogy nagyobb a tömeg, mint egy éve, sokakat csalogatott a Prodigy meghívása.
Az angol banda jelenése egybeesik a frankfurti nagy kedvenc, Kai Tracid másik terembeli fellépésével, de legalább egyenletesebben eloszlik a tömeg. Hely itt se, ott se, föl hát a lelátóra.
A Prodigy viszont mintha maga sem értené, mit keres Dortmundban. "What the fuck is Mayday?" - ordít a hangfalakból többször, a többség hamar ráun a céltalan fikázásra. A fellépés sem egy nagy szám, a slágerek jól szólnak ugyan, de érezhető: ennél mindenki többre számított.
Úgy-amúgy mi is, közben ugyanis kiderül, hogy az újságíróknak nem jár annyi, mint tavaly. A nagyszínpadon már nem lehet csak úgy a pult mellett álldogálni, sőt a második legnagyobb teremben föl se lehet menni; csak kék karszalaggal, hajtogatja a birkatürelmű biztonsági, és közben csóválja a fejét a Press feliratú narancssárgára. Onnan föntről egyszer azért még egy magyar zászlót is kiszúrunk.
A fellépők névsora különben veretes, itt van Paul van Dyk és Ferry Corsten is, pedig a Mayday aligha mondható trancepartynak. Előbb Dyk van soron (június közepén jön hozzánk is), nyomja a keményebb vonalat, de azért még simán trance, amit játszik.
A hajnali négy után következő Corsten szinte már levezet, még szerencse, hogy kettejük között azért volt egy "őrjönghető" Chris Liebing, meg a szokásos tombolás a klasszikus Mayday-himnuszokra.
A búcsú kicsit szomorkás, hosszú az út hazáig, pláne, hogy valószínűleg ez volt az utolsó Mayday Dortmundban. Tieznöt év után a szervezők nyitnának másfelé, a jelentkezők sorban állnak a Mayday Gmbh ajtaja előtt.
A helyi Partysan magazin cégvezetője azt nyilatkozta, hogy szerinte "nagyon valószínű", hogy jövőre új helyszínen rendezik a világ egyik legnagyobb technobuliját. Hogy hol, arról még nem döntöttek. Mindenesetre mi kíváncsian várjuk.