A francia ébredés
Mondhatjuk, a hetvenes évek diszkókirályai óta francia barátaink nem tettek le túl sok mindent a dance-szcéna asztalára - egészen a kilencvenes évek közepéig-végéig. Akkor mintha álmukból ébredtek volna: egy csapásra özönlötték el a friss és funky francia klubslágerek az Egyesült Királyság, majd egész Európa, sőt a világ tánctereit, és az elektronikus zenei sajtót.
Párizs soul és diszkó inspirálta dj-i és producerei leggyakrabban e stílusok között keresgélték hangmintáikat is, melyeket aztán főleg New York-i és chicago-house elemekkel vegyítettek.
A recept bevált, a fiatal zenészek egy csapásra világszinten elismert művészek lettek, hogy ne mondjuk: ügyeletes szupersztárok. A történet Dimitrivel kezdődött, aztán a Daft Punk és Mr. Oizo folytatta. 1998-ban pedig máris jött a Gym Tonic, azaz a Bob Sinclar néven is ismert Chris Le Friant első projektje.
Chris, azaz Bob, szintén e hirtelen ébredő zenészgeneráció tagja, a kilencvenes évek elején kezdett dj-zni - hiphop-, acidjazz- és r'n'b-lemezeket pörgetett Chris the French Kiss néven -, és viszonylag hamar szerzett is magának így némi hírnevet. Aztán alapított egy kiadót (Yellow Productions), és végre elkezdte saját zenéit írni, az acidjazz- és triphop-ötvözet The Reminiscene Quartet és a The Mighty Bop formációk tagjaként.
De ki az a Bob Sinclar?
Az első Gym Tonic-megjelenés után, melyet Bob Sinclar jegyzett, sokan sokféleképpen véltek emlékezni rá. Gondolták, kém vagy ékszertolvaj, mások, hogy nagystílű gigoló, sármos napszemüvegmodell, esetleg keménypornó-sztár. Pedig Bob Sinclar nem volt más, mint egy Chris Le Friant fejéből kipattant alteregó - a nevet pedig egy régi francia kémfilmből jegyezte meg.
Bob Sinclarrel Chris Le Friant az acidjazztől és hiphoptól eljutott a hetvenes évek ihlette discohouse-ig, közben pedig folyamatosan ügyelt rá, hogy minél több élő hangszert és zenészt szerepeltessen a zenéiben.
A Western Dream sorban a harmadik Bob Sinclar-album, a hangszerelés mellett igazi reggae-legendák kooperálásától is hangos: a The Wailers egykori énekese, Gary Pine például a lemez majd' minden dalán vezető szerepet kapott.