Latin vér, német minimalizmus - Ricardo Villalobos

Gyermekkorában családjával együtt Chiléből Németországba menekült Pinochet katonai diktatúrája elől. Az egykori menekült ma már hódító: övé a house, a techno, a világ. A Freee Magazin Ricardo Villalobos-portréja.

"Az egész családom zeneőrült. A nagybátyám, a nagymamám, a mostohaanyám is. Ezenkívül még tudósokkal, matematikusokkal is körbe voltam véve apám és nagyapám személyében. Akkoriban dimenziónyi különbségek voltak számunkra a matematika és a zene között. Manapság hallani olyasmiket, hogy a zene az érzések matematikája. Én is úgy gondolom, hogy igen szoros kapcsolat van a kettő között."

A dél-amerikai származású dj-producerre nagy hatással volt a brazil zene: "Meg lehet figyelni, hogy hasonló ötlet áll a szamba és technogroove-ok mögött. A latin zene nagyon fontos számomra, nemcsak a ritmus, a dallam miatt is. Az élethez kötődik, a dél-amerikai emberek valóságához. Sok dolog miatt szomorúságot hordoz, de a kicsengése mégis pozitív, vidám. Nagyon különleges keverék és mentalitás."

"A Depeche Mode a nyolcvanas évek Beatlese"

A kis Ricardo tizenegyéves korában kezdett el kongán és bongón játszani. Mindig is szerette a zenét, de sosem gondolta volna, hogy zenész lesz. "A zeneírást és a dj-zést is a nyolcvanas évek végén kezdtem. Tizenéves koromban én voltam a legnagyobb Depeche Mode-rajongó. Ahol csak felléptek Európában, ott voltam, mentem utánuk fellépésről fellépésre. Az elektronikus zene iránti érdeklődésem is nekik köszönhető. Számomra ők a nyolcvanas évek - már elektronikus hangszerekkel dolgozó - Beatlese."

"Ők az egyik "felelősei" annak, hogy az elektronikus zene így elterjedt, és ilyen kedvelt lett. 1981-82 környékén nagyon sok négynegyedes dolgot csináltak, tíz-tizenegy perces trackeket. Daniel Miller is ebben a szcénában ügyködött a akkoriban, és egyből leigazolta őket a kiadójához - ez a Mute volt. A Depeche Mode számait ugyanis tökéletesen össze lehet mixelni a technoszámokkal."

Későn érő típus

A kilencvenes évek első felében még hobbi-dj-ként működött, és száz-ötszáz eurót keresett alkalmanként a lemezpörgetéssel. Ugyanebben az évben megismerkedett playhouse-osokkal (a Klang Elektronik testvérkiadójával), rá egy évre elkészítette nekik az első lemezét. '95-'96 környékén vált komolyabbá az életében a dj-zés, saját maga '98 óta tekinti karriernek a lemezesést.

Így emlékszik vissza ezekra az időkre: "Talán kicsit későn jött az elhatározás. Manapság sokan már huszonkét-hszonhárom éves korukban ismert dj-k lesznek. Ez az én generációmnál még másképpen működött, hoszszabb ideig tartott, nehezebben szereztük meg a rengeteg információt és a jó lemezeket. De ha a dolgok lassan növik ki magukat, nem is tudsz akkorát zuhanni. Mindenki ezt mondja manapság, olyan ez, mint egy szabály. Ez a jobbik út."