A New York-i Harlemben felnőtt Richard Melville Hall több mint húsz évvel ezelőtt, az 1980-ban alakult The Vatican Commandos énekes-gitáros frontembereként csapott először a húrok közé: punkkal és hardcore-ral. Bár az első kislemez után kirúgták az együttesből, ez már csak azért sem különösebben viselte meg, mert hamarosan rá kellett jönnie, hogy zenei érdeklődése homlokegyenest az ellenkező irányba halad: az elektronikus zene felé.
A kilencvenes évek elején megszületett alteregót ük-ükapjának, Herman Melville-nek világhírű regénye, a Moby Dick ihlette. Moby billentyűn, gitáron és basszusgitáron is játszik, számtalan rock- és dance-lemez, jó néhány alteregó és a legkülönfélébb zenei fúziók (a punktól a gospelig) jellemzik munkáit. Önmagát megalománnak tartja, ha nem a zenével, akkor politikával vagy építészettel foglalkozna: szerinte ezek illenének még a képbe.
A dance-szcéna elismerését először a Go című szám vívta ki 1991-ben, a Twin Peaks főcímzenéjéből kölcsönvett hangmintáival. Nem véletlen, hogy ennek a kislemeznek a címét viseli e legújabb, második bestof-válogatás is. A Go annyira sikeres lett, és maradt is, hogy Moby a mai napig gyakran játsza dj-szettjeiben is.
Az ezt követő években egy rock, és egy filmzenei feldolgozásalbum (rajta az ezen a lemezen is szereplő James Bond Theme-el) visszafogott sikere és viszonylag csendes időszak következett, persze Moby ezalatt is folyamatosan dolgozott.
Bár nem került be a Guiness Rekordok Könyvébe, de ő készítette a világ leggyorsabb számát is: a '93-ban megjelent Thousand című track kereken egyezer bpm-et (percenkénti ütemszám) számlál.
Az igazi áttörést az 1999-ben megjelent Play című album hozta meg. És ha már a rekordoknál tartunk, ez a zenetörténelem első olyan albuma, melynek minden egyes számát (összesen tizennyolc felvételt) később kereskedelmi célokra is felhasználták. A Moby-hangzás márkás ital-, autó-, vagy hitelkártyareklámok mellett például a Leonardo DiCaprio nevével fémjelzett The Beach (A Part) című hollywoodi szuperprodukcióba is bekerült.
Az ezt követő években Moby nem szakított a rockkal (Area: One Festival néven saját utazó rockfesztivált alapított), és elkezdett beszólogatni Eminemnek, aki persze nagy kedvvel szólogatott vissza. A 2002-ben kijött, újabb tizennyolc felvételt tartalmazó album, a 18, a Play-nél nem sokkal kisebb port kavart, sőt ezen szerepelt például a We Are All Made of Stars is.
A következő nagy dobás már tavaly, 2005-ben jött. A Hotel című albumon egyetlen hangmintát sem használtak, minden egyes hang és vokál Moby stúdiójában lett rögzítve. A lemez másik érdekessége, hogy egy remixkészítő szoftvert is tettek rá, amellyel a rajongók kedvenc számaiknak saját változatait is elkészíthetik, és elmenthetik mp3-ban. (Ugyanezt a programot egyébként korábban már az Erasure néhány maxijára is föltették.)