Box Codax: pucér testek az ablakhoz préselődve

Előzmények nélkül érkezett a Nick McCarthy Franz Ferdinand-gitárost és egyéb hangszerest, illetve hajdani diáktársát, Alexander Ragnew-t összekovácsoló Box Codax szintipopduó debütalbuma. Csak a jövő dönti el, nem lett volna-e több értelme homályban maradni e produkcióval.

A két, hallhatóan képzett zenész bizonyára kitűnően szórakozott, amíg tető alá hozta az Only An Orchard Away 29 (!) percét, és az FF-rajongók felületes hallgatás után bizony joggal tehetik fel a kérdést: a szigetországban már mindenre adnak pénzt?

Csak találgathatjuk, miféle szerek elfogyasztása vezetett e sajátos művészi vízióhoz. A lemezen található 11 dal mindegyike más-más emlékeket idéz fel, de egyöntetűen a brit fiatalok által kórusban visszasírt nyolcvanas évekre fókuszál.

Ezzel nem is lenne baj, még a házi felvételek is elkönyvelhetők érdekes, "alteros" megoldásnak, csupán a karakter hiányzik néha a formáció zenéjéből. Akik a néhai Bizottság, Bada Dada, esetleg a betegebb pillanatokat kifogó Európa Kiadó elkötelezett hívei, de idegenkednek a Franz Ferdinandtól, tehetnek egy próbát.

A nyitó Pollockshields Girls retro-szintipop borzalma és a Dogs To The Beaches plasztik-punkja után az I Swam With The Otter Leo Cohen-paródiája (Ragnew és még valaki - talán McCarthy, talán Ragnew neje - duettjével), továbbá a következő Naked Smile alter-hiphopja még pillanatokra elhiteti velünk, hogy e szimpatikus fiatalok nem érdemtelenül töltik idejük nagy részét zeneszámok létrehozásával.

Hallgatható még a Johnny Cash-szerű Like A Rock, sőt a slágergyanús, harmonikás Do It With Charm akár lehetne egy pubban játszódó Tarantino-film nyitódala is, de a folytatás igencsak próbára teszi a hallgató türelmét, még ha minden hang a helyén van is, szövegvilágát tekintve néha kellemesen agyatlan, és a végterméken apró izzadságcseppek is kimutathatók.

Mindenesetre kíváncsian várjuk a folytatást, ebből még bármi is lehet. Csak erős idegzetű bevállalósoknak!

lg

Box Codax: Only An Orchard Away