Feiern - Ne felejts el hazamenni!

Már kapható a berlini klubszcéna kicsapongásairól készült dokumentumfilm, a Feiern, benne Ricardo Villalobos, Luciano, és Ewan Pearson interjúkkal. Az angol és német nyelven készített DVD-n a híres berlini klubokban (főleg a Watergate-ben) készített felvételeket néhány meghatározó figurával, partyzókkal és party-áldozatokkal való beszélgetések egészítik ki. A film a készítők szerint arra vállalkozott, hogy megmutassa egy hetvenkét órán át tartó partyzás legjobb és legrosszabb pillanatait.

A Feiern (ami amúgy szó szerint ünneplést, a németeknél partyzást, bulizást is jelent) a "Dont forget to go home", azaz "Ne felejts el hazamenni!" alcímet kapta, mely igen bölcs gondolat a Berlinben élő londoni dj és producer, Ewan Pearson szellemi terméke; több más dj közt egy vele készült interjú is megtalálható a korongon. Hogy ne felejts el hazamenni, egyébként nem is olyan légbőlkapott intés, főleg abban a városban, ahol a klubok időnként elfelejtenek bezárni.

A folyamatosan nyüzsgő Berlinben 2005-re a techno nagyjából visszatért a gyökereihez: az undergroundhoz, a klubélet pedig ezzel együtt ha lehet, még az eddigieknél is mértéktelenebbé vált. A város, úgy hírlik, a folyamatos önpusztítás hívei, a megszállottan partyzók paradicsoma.

Mindegyikük a boldogságot keresi: a kollektív eksztázis élményét, a pillanatot, amikor pont az a zene szól, aminek pont akkor és ott szólnia kell. Vagy azt a felszabadító könnyedséget, ahogyan nyolc órán át beszélgetsz egy tökéletes idegennel, akit legjobb barátodnak fogadsz - egy éjszakára.

A Feiern az előzetes ígéretek alapján megmutatja ezen urbánus boldogságkeresők legboldogabb és legsötétebb pillanatait. Azok az emberek beszélnek élményeikről, akik a zene-klubok-drogok triumvirátusnak szentelték az életüket, ki így, ki úgy. A szórakoztatók és a szórakozók is megszólalnak, történeteikben "mesélnek önpusztításról és gyengédségről egyaránt."

A beszélgetések nyomán világosan kirajzolódik egy család, egy törzs képe, melyben a zene élménye sokszor (persze a megfelelő drogok ráerősítésével) egyenesen vallásos élménnyé válik. A film ezen aspektusa a készítők szerint kissé melankólikus tiszteletadás a szubkultúrának, melynek tagjai csak akkor hagyják abba az ünneplést, ha szervezetük már nem bírja tovább.

A partyjelenetek olyan hamisítatlan berlini techno-pillanatokat örökítenek meg, mint amikor Richie Hawtin, Sven Vaeth és Ricardo Villalobos pörget egy pultban egész éjjel, egy döbbenetes technikával felszerelt klub-szentélyben, ahol többezer partyarc járja egyszerre a törzsi táncot, "mindenki kedves, mindenki mosolyog", és azt a bizonyos pillanatot várja egymással tökéletes összhangban. Az aláfestő zene természetesen szintén ezekből a körökből származik, a bemutató alatt például Plastikman Ping-Pong című száma szól.

HZs