Az első megdöbbenés: az Events Hallba beharangozott Yahel-party helyét átvette a holland dj- és producerpáros, a 16 bit Lolitas, így Yahel és közönsége a Dokkban találhatott egymásra.
Az átszervezés oka igen egyszerű volt, az elővételes jegyek nem fogytak úgy (nagyjából háromszáz talált gazdára), ahogyan azt a szervezők megálmodták, és mégis csak kínos lett volna a többezer ember befogadására képes Events Hallban élvezni a légteret.
Ennek ellenére a fulladásig telt Dokk aréna kellemes csalódást keltett, amennyiben kulturált környezetnek, biztonságot sugalló személyzetnek és tiszta toaletteknek örülhettünk.
Válogatott, ám az új, kisebb helyszínt teljes mértékben betöltő közönség gyűlt össze - talán éppen azért csak ilyen csekély számú, mert a goatársadalom többsége fújt egyet a mézes trance-re, utóbbi stílus rajongóinak körében pedig Yahel neve még ismeretlenül cseng.
A vegyes szettet ígérő line-upot minden bizonnyal éppen ebből a meggondolásból változtatták meg, így a trance-house-vonalat tovább erősítő Slam Junior helyett a goaszcéna szereplői léphettek a pultba - az izraeli Tomot Hruscsov követte, hogy aztán Yahel bemelegítő embere vegye át a stafétabotot.
Meg kell hagyni, profi ráhangolást tartott, így alkalmunk nyílt az eurodance legnagyobb slágereit átélni. Következésképp igazi megváltás volt Yahel Sherman hatalomátvétele: klasszikus dallamok, lebegős trance, pörgős alapokkal.
Nem véletlen, hogy Yahel nevét a trance legmagasabb köreiben is jegyzik, és számait olyan figurák játsszák, mint Tiësto vagy Paul Van Dyk. Az ifjú titán nálunk is sikerrel tarolt, legalább nyolcszáz embert rántott magával.
Boohna már savas fullonokat pakolt, régi slágerekkel ötvözve - egy cseppet sem lepődtünk meg, amikor a No Good csendült fel a hangfalakból. A Los Angeles-i psytrance-producer, Chromatone tovább fokozta a fullonos hangzást, energikus, pattogós zenéjére együtt ugrált a táncolókkal. Záróakkordjai követték a hagyományokat - mi pedig szép lassan rátaláltunk a szigetről kivezető útra.