Meséljetek valamit az ausztrál hiphopról, mert Magyarországon erről nem sokat tudunk.
-A kilencvenes évek elején, Brisbane-ben kezdtünk el mocorogni, és amikor '96-ban végül megalapítottuk a zenekart viszonylag nehéz volt a helyzet. Külföldön akkor még nagyon idegennek tűnt az ausztrál akcentusú hiphop. A lemezkiadási lehetőségekről meg inkább ne is beszéljünk.
Hogyan sikerült mégis befutni?
-'98-körül kiadtuk az első bakelitünket, Ausztráliában nagyon drága volt ennek a nyomása, ezért Londonban gyártattuk le. Így sok dj-hez eljuthatott, akik elkezdték játszani a számainkat, amerre csak megfordultak. Az első nagylemezt ezután 2000-ben adtuk ki.
Miben látjátok a zenekar sikerét?
-Ez egyszerű. Még mindig szokatlan a gitár-basszus-dob-lemezjátszós hiphop zenekar. Ráadásul a koncerteken nagyon sokan közreműködnek. Most is vagy heten-nyolcan leszünk a színpadon fúvósokkal és az mc-vel. Ahogy az emberek meghallják a sok élő hangszert egyszerre, egyből beindulnak.
Mennyi koncertet adtok egy évben?
-Volt egy időszak, olyan négy-öt éve, amikor akár háromszáz bulit is csináltunk Londonon, Tokión keresztül Brazíliáig mindenhol. Ez most egy kicsit lecsökkent, de így is több mint száz koncertünk van.
Hogyan emlékeztek vissza a két évvel ezelőtti Sziget koncertre?
- Csodálatos volt! Tartottunk attól, hogy nem jön be majd az embereknek, mert nem ismerik, de a magyar közönség nagyon nyitottan fogadta a színpadi őrületet és végigpörögték a koncertet.
A brisbane-i kollektíva
Készültök valami különlegességgel erre a mostani alkalomra?
-Igen, különlegesen nagy bulit akarunk csapni!
Sikerülni fog?
-Nem tudom, majd kérdezd meg, ha befejeztük.
Most, hogy kissé fáradtan lejöttetek a színpadról, feltenném a beígért kérdést: Milyen volt?
-Óriási! És megint óriási! Remélem lesz folytatás.