Teljes protolízis - savazás Hardfloor-módra

Miután - hála az áldozatos szervezőmunkát végző Naphon kollektívának - végre élőben is tesztelhetjük a kilencvenes évek elektronikus klasszikusait (értelemszerűen azokat, akik ma is aktívan fellépnek/alkotnak), elsőként éppen a német Hardfloor duót, ideje végiggondolni, mit is köszönhet nekik a zene- és táncszerető emberiség.

Ha csupán annyit említenénk meg, hogy ők a savazás királyai, azzal még nem mondtunk sokat, elvégre nem ők kezdtek el játszadozni a Roland Tb-303-assal, s nem is velük fejeződik be a bugyborgás világtörténete.

Követőjük akadt bőven - az meg már egy másik kérdés, hogy az esetek többségében az újítók és pionírok legszorgalmasabb epigonjai éppen saját maguk: de hát istenem, akkor a legkisebb a szégyen, ha magától lop az ember.

Sokkal közelebb járunk a valósághoz, ha inkább a sajátos eszközhasználat felől közelítünk: Hardfloorék kezében ugyanis tényleg hangszer a savdoboz - pláne, ha nem is egyet, de rögvest hármat vetnek be, mint a mostani liveact alkalmával. A duó - némely híreszteléssel ellentétben - soha, egy pillanatra sem tűnt el az elektronikus zenei színtérről.

S itt most nem is csak arról van szó, mit műveltek saját nevük (Oliver Bondzio, a hórihorgas, illetve Ramon Zenker, aki nem) alatt: végig működött és publikált a Hardfloor-formáció, csak éppen a futó trendeken kívül.

Azt meg már csak személyes elfogultságunk mondatja, hogy a legjobb zenéket Da Damn Phreak Noiz Phunk név alatt publikálták, a kilencvenes évek második fele óta vagy háromalbumnyit - akadt köztük sorlemez és retrospektív válogatás egyaránt.

Itt azután bebizonyosodott, hogy gusztusos dzsessz-, funk- stb. hangmintákra épülő, lassabb-gyorsabb, de mindig zsíros hiphopalapokon gördülő zenébe is be tud épülni a 303-as, mi több, valami egészen egyedi zamatot ad a zenének.

A mostani fellépésükre viszont éppen az adott alkalmat, hogy egy hónapja újabb albumuk jött ki (The Life We Choose címmel), melyen szinte enciklopédikus pontossággal megtalálhatjuk mindazt, amiért szeretjük őket: a hiperpörgős, savas techhouse-tól a finom dubtechnókon át a hömpölygős downtempo-darabokig, közben, helyenként némi elektro- és minimálbeütéssel, csak hogy a Zeitgeistnak is adjunk valamit.

Hardfloor: Acperience 1

S az élőfellépésen pontosan ezt is kaptuk tőlük, kiszámított adagokban, mondhatni jól kitalált dramaturgiával. És persze hogy előkerültek a régi Hardfloor-klasszikusok, mint az afrotech, szinte törzsi lüktetésű Mahogany Roots, meg a megunhatatlan, a dj-k által újra és újra előhúzott Acperience 1 - ráadásul mindkettő az alkalomhoz igazítva, helyben összerakva, hogy senki ne mondhassa, csupán a konzerv szól a laptopról.

Apróbb adalék, hogy az amúgy sem rövid program végén nem haboztak még jó huszonöt perces ráadást adni a lelkesen és ritmikusan dülöngélő közönségnek. Megint csak a szervezőket és a magyar fellépőket dicséri, milyen tökéletes keretet építettek mindehhez.

Savas közönség (fotó: West-balkan.com)

Kezdődött az Alapzaj-csoport stílszerű, energikus felvezetésével, majd folytatódott Kalumet alias Trevor McGregor egészen kiváló liveactjével: az ambient-dubtechtól a kifejezetten pörgős tánczenéig terjedt a meglehetősen gazdag repertoár, ami alighanem már kiadó után kiált.

És az este lezárásaként megkaptuk Titusz és Naga remek b2b-szettjét, melynek során a táncoló publikum a régi klasszikusok mellett kapott némi ízelítőt abból is, miként vitték tovább a zászlót a szintén alacsony pH-értékben utazó utódok, sőt Naga a végén finoman át is vezette a zenét az egészen mába, a már savmenetes minimalizmusig. A tökéletes rendezvény talán egy kicsit nagyobb publikumot is érdemelt volna - reméljük, legközelebb ebben sem lesz hiány.

-minek-