Itthon már komoly ismertséget szereztetek, rádiókban szerepeltek, rendszeresen felléptek klubokban, sőt, a szakmában már nemzetközileg is ismertek vagytok a számaitokon, remixeiteken keresztül. Melyek a további céljaitok?
- Elsősorban a folyamatos megjelenések - egy évben legalább három-négy mindenképp szükséges, ráadásul az is fontos, hogy ezek különböző kiadóknál kerüljenek forgalomba. Próbáljuk persze a sajátunkat, a LIP Recordingst is erősíteni: ha egy tracket kiadunk egy másik kiadónál, akkor a következő, hasonló kaliberű számot a saját label-nél jelentetjük meg. A másik kritikus pont a menedzsment - egy külföldi csapathoz kellene bekerülni, ez azonban gyakorlatilag lehetetlen. Roger Sanchez a Stealth Records vezetőjeként megpróbálta Muzzaikot "betolni" az egyik legjobb német booking-ügynökséghez, de egyszerűen nem tudták elvállalni. Annyi munkájuk van, hogy szinte csak azzal foglalkoznak, mely dátumokat mondják le, új előadók kezelésére már nincs kapacitásuk.
Tehát nem elég a hírnévhez, ha egy igazi klubslágerrel rukkol elő valaki?
- Az a helyzet, hogy rengeteg a jó zenész, rengeteg a jó zene, nagyon telített a piac. El kell menni populárisabb irányba ahhoz, hogy felfigyeljenek az emberre - de ekkor sem csak a zenén múlik a siker. Jó kiadónál kell megjelenni, profi promócióval. Olyan dolgokra kell odafigyelni, hogy az összes kiadó, producer és rádió egyszerre kapja meg a zenét. Például itt volt Belocca remixe a Push The Feeling On című számra, amit a világon mindenhol nagy sikerrel játszottak, felkerült több válogatáslemezre, köztük két Roger Sanchez által mixelt Release Yourself kiadványra is, viszont annyira el lett aprózva az egész, hogy egy évre lebontva kapták meg a kiadók, dj-k és rádiók, így mégsem volt nagy durranás.
Hogyan kerültetek kapcsolatba Roger Sanchezzel?
Annak idején Sullivan küldött neki e-maileket, majd pár zenét postai úton. Sok-sok próbálkozás után végül egy Muzzaik-számra felfigyelt.
A Muzzaik-brigád Kecelen