A nagyterem táncterén egy idő után lépni sem lehetett (sajátos paradoxonként táncolni azért igen). Szerencsés ötlettől vezérelve este tízig olcsóbban (de nem ingyen - csak a megfelelő rezervációs árat kell megtalálni, ami úgyis leiható) jöhettek be nőtársaink, így azután az ivararányra sem lehetett panasz, miközben a fellépők amúgy is velősen elszórakoztatták a szépre-jóra valósággal kiéhezett vendégsereget.
A megfelelő közérzet megteremtésében ezúttal is fontos szerepet játszott a Monkey Presso ügyes kezű vj-kollektívája (+ Viktória), s természetesen maga az úri közönség, amely színes italok döntögetése révén igen hamar duhaj hangulatba hozta magát.
Az est házigazdája, a most harmadik születésnapját ünneplő Akt Recordsot működtető Isu többórás, jól felépített szettel indította az estét: a tőle megszokott "intelligens" techno, az electrótól a techhouse-ig terjedő felhozatal, a megfelelő helyeken elejtett savak meg is tették a maguk hatását, s éjfélre már azoknak is járt a fejük, akik addig az előtérben múlatták idejüket, főleg ismerkedéssel és a fiúk/lányok elszánt stírölésével.
Fél egy körül azután a színpadon termett a honi zenei élet egyik legüdítőbb figurája, Pándi Balázs (dadaista dj és a Chief Rebel Angel egykori perkása), aki pregnáns dobjátékkal kísérte az Isu és Mesterházy által gondosan alákevert négynegyedes ritmusokat.
Amikor egy után a szakállas Monsieur Dupieux alias Mr. Oizo is a színpadon termett, valósággal felrobbant a ház - és a francia mester pontosan azzal kezdte, amit derék közönsége jó előre el is várt tőle: alaposan szétcsavart és agyonkompresszált, mégis funkys francia electróval küldte fejbe a tomboló publikumot, amely nem is maradt szenvtelen a sátáni regiszterek hallatán.
És ez még csak az első csavarás volt a hüvelykszorítón: a Technotronic Pum Up the Jam-jével hírtelen visszarepültünk tizenöt évvel korábbra, és egy jó kis oldskoolrave-blokk váltotta az újsulis stílgyakot, csak hogy tudjuk, honnan kerülnek elő újra és újra ama elátkozott szintiszőnyegek.
Mr. Oizo: Flat Eric