Éjfél körül érkezünk, a sűrűn morgó taxis fogadkozik, hogy hajnalban a közelébe sem jön a kristályosra fagyott, üveghegyszerű domborzati elemnek - odabent szinte üres terem fogad, s ekkor még úgy tűnhet, hogy a kegyes nép sem bírt felserkenni a hegynek tetejére.
Azután ahogy Fine Cut Bodies (alias Kevin) egyre ravaszabb ütemeket pakolgat a lejátszóba, úgy terem mind több partyzó a tánctéren - a végén már Kevin és Killbert (akinek nyitószettjéről szerencsétlen módon lemaradtunk) egymásnak dobálja az elektroid megaslágereket, s láss csodát, szinte meg is telt a Citadella nagyterme.
Ezzel el is érkezett a megfelelő pillanat ahhoz, hogy megmutassa magát Phil, a tarfejű ifjabbik Hartnoll-fivér a már három éve nem üzemelő Orbital alapító tagja. Mezítláb, tekintetét a villódzó monitor és szeretett közönség között megosztva adagolja nekünk a zenét - természetesen laptopról.
Pattogós, katonás electro/techzenéket húz elő a kurzorral, s mikor már kellőképpen bemelegedett a publikum, jöhetnek a elektronikus zene történetének klasszikusai.
Előbb az eredetileg még 1989-ben, a papa kazettás magnóján rögzített Chime jól ismert szintigrúvja, majd a Halcyon+On+On, amit ugye a kedves mamának ajánlottak a szerető testvérek, aki egy időben, lelkes háztartási drogosként, kicsit sokat fogyasztott nevezett bivalyerős nyugtatóból.
S ha még lehet ezt tovább tekerni, erre meg jön egy olyan darab, amelyben megmarad a Halcyon+On+On Kirsty Hawkshaw-tól az egykori rave- később trance-dívától elemelt vokálja, majd még némi Bon Jovi-minta, hogy jót derüljön az ember.