A Booka Shade új lemezének nyertesei

Az biztos, hogy a Booka Shade duó The Sun & The Neon Light című albuma senkit sem fog odaverni a falhoz. Szerfölött eklektikus, egyes epizódjai nem eléggé ravaszak, illetve megkapóak, de még így is bőven találhat rajtuk érdekességet a fogódzót kereső befogadó. Kisorsoltunk belőle ötöt!

Arno Kammermeier és Walter Merziger duóját, a Booka Shade-et korántsem évtizedünk új minimalista hulláma dobta a felszínre - a kilencvenes évek elején állítólag még szintipopban utaztak, s innen származik a live-actek, élő fellépések lebonyolításában szerzett jártasságuk.

A kilencvenes évek szinte minden érdekes és kevésbé érdekes zenei stílusába belekóstoltak: house, techno, trance és ezek jelzőkkel bonyolított, hibrid verziói - gyakorlatilag egyre ment: néhány évvel ezelőttig a kutya sem ismerte őket. Aztán eljött 2002, és barátaikkal, a Patrick Bodmer és Philipp Jung alkotta M.A.N.D.Y. duóval, valamint DJ T-vel ötösben létrehozták a Get Physicalt, az utóbbi fél évtized egyik legbefolyásosabb és legizgalmasabb kiadóját.

2004-es első albumuk, a Memento már meglehetős figyelmet keltett. Ugyanezen évben M.A.N.D.Y.-ékkel közösen elkészített és utóbb rommá remixelt örökzöldjük, a Body Language meghozta a diszkrét világhírt is. Ezt követően éppúgy szerepeltek a Sónar fesztiválon, mint Ibizán, felléptek együtt Mylóval, turnéztak a Röyksopp-pal, játszottak a Depeche Mode előtt - s eközben egymást követték a prímán összerakott tech/house maxislágerek (Mandarin Girl, Darko, Night Falls, In White Rooms) és a nem kevésbé mesteri remixek (néha félig-meddig inkognitóban, M.A.N.D.Y.-ék jótékony árnyékában).

Jellegzetes, egyszerre minimalista és mégis melodikus, néha szinte érzelmes hangzásuk úgyszólván összetéveszthetetelen, más kontextusban is azonnal felismerhető - oly megkapó, hogy rögvest utánzásra bírná az utódokat, ha nem volna mindez teljesen hiábavaló, elvégre a szolgai hasonlóság azonnal lebuktatná az epigonokat.

Ne feledkezzünk el az albumokról sem: 2006-ban a Movements és a beharangozó, majd erről kimásolt maxik öregbítették hírnevüket, tavaly a DJ-Kicks széria keretében raktak össze egy emlékezetes mixet, idén pedig, nagyjából a Tickle/Karma Car maxi nyomdokain kijött a harmadik szólóalbumuk is, The Sun & The Neon Light címmel.

Az új lemez kétségkívül túllép a techno/house-albumok sokszor tapasztalt "10 hosszú táncdarab, oszt kész is a lemez" filozófiáján: inkább rövidebb, sokszor kevéssé táncolható változatok kerültek rá, ami kétségtelenül jól áttekinthetővé, szinte már képeskönyvszerűvé rendezi a zeneanyagot.

Így még jobban érzékelhetővé válik az alkotói szándék: bukkanjon fel minél több az utóbbi bő másfél évtized - általuk is eleget nyúzott - irányzataiból, ami már pedagógiai szempontból is hasznos lehet. Ehhez képest a felütés gyanánt elkövetett, szinte epic house-szerű (!) Outskirts csaknem megijeszti az embert, ám az érzelmek végtelen áradását gyorsan berekeszti a következő, sokkal szikárabb, inkább dub-ambient beütésű Duke, s ekkor már szinte sínen is vagyunk.

Booka Shade: DJ-Kicks Special

A Leone-rajongók számára kötelező spagetti-house/country-tech vonalat gusztusosan vállalja a beszédes című Dusty Boots kis zenei tréfája, a Control Me viszont vérbeli, házasított elektro/pop ellenállhatatlan, analóg szintihangokkal és kissé enervált férfivokállal.

S nem is ez az utolsó dalszerű szerzemény lemezen: a lassú sodrású, epikus Solo City éppúgy épít a vokálra, mint a jóval kevésbé érdekes Sweet Lies - míg a Charlotte a néhány éve fénykorát élő, vartyogós, Tiga/Mylo-féle electroclash-t idézi, hibátlan stílusérzékkel, bár kevés eredetiséggel.

Sokkal érdekesebb a címadó szám kicsit filmzenés beütésű csilingelése, meg a dünnyögős sláger, az itt lerövidítve tálalt Karma Car. A lemez utolsó traktusát már alig behatárolható ujjgyakorlatok foglalják el, nyilván pszichoterápiai szándékkal, de alkalmasint izgalmas megoldásokkal. A Planetary című, ravaszul összerakott darab például finoman és elegánsan paráztatja a hallgatót, a Comacabana kísérleti pilinckázása pedig határozottan meglepő.

(Get Physical/Neon Music 2008)

-minek-