Petrovay Kristóf

A Nap kapujában

I. A Nap mint az égi világ kapuja az ókorban és középkorban

A Nap az égi világ kapuja.
A tudónak kitárul, a tudatlannak bezárul.

Az idézet nem tőlem, vagy más mai napfizikustól származik. A hindu filozófia két és félezer éves alapvetése, az Upanisadok egyik passzusából idéztem. Előadásomban azt szeretném megmutatni, hogy a fenti szavak ma is, számunkra is érvényesek - ha másként értelmezzük is őket, mint a régiek. Mindenekelőtt azonban idézzük fel röviden, mit jelentettek az ókoriak számára.

1. ábra

Az ókorban még úgy tűnt, hogy e törvények hatálya nem terjed ki az alsó, földi világra, sőt még az alakját folytonosan változtató Hold sem a változatlan égi birodalom része. Ezen égi világ alsó határa, kapuja tehát a Nap - a legősibb földközpontú elképzelés szerint a Holdnál eggyel távolabbi égitest. Ebben az időben Indián kívül is széltében elterjedt volt a lélekvándorlásba vetett hit, például a pitagoreusok körében, s úgy képzelték, hogy a halál után a lelkek a Holdba jutnak, s onnét szállnak alá újra, hogy testet öltsenek. A lélek akkor törhetett ki az újjászületések köréből, ha a Nap kapuján áthaladt az örökkévaló égi világba, amihez misztikus tudásra volt szükség.

A 17. század tudományos forradalma szétzúzta az égi és földi világ ilyetén elkülönülésébe vetett hitet, megmutatva, hogy a földi jelenségek látszólagos esetlegessége mögött ugyanazon fizikai törvények húzódnak meg, amelyek az égi mozgásokat is irányítják. A legenda szerint Newton fejére pottyant alma, vagy a Galilei által a ferde toronyból leejtett golyók esését ugyanaz a gravitáció mozgatja, amely a bolygómozgás Kepler-féle törvényeit is magyarázza. Az örök, változatlan, szabályos égi és az esetleges földi világ kettőssége helyébe így egy másik kettősség lépett: az örök és általános érvényű fizikai törvények és az általuk vezérelt, örökös változásban, fejlődésben levő Világegyetem kettőssége. Ebben a változó, fejlődő Világegyetemben a Nap objektív értelemben nincs többé kitüntetett helyzetben, s maga is változásoknak van kitéve. Született, fejlődik, egy napon pedig majd elpusztul.