Kislexikon

 

anarchizmus
Az anarchizmus célja a szociális igazságtalanságok kiküszöbölése az egyenlő lehetőségek megteremtésével. Ehhez szükségesnek tartja a magántulajdon eltörlését. Egyediségét az uralomnélküliségre, hatalom nélküli rendre való törekvés adja. Az anarchisták szerint az állam erőszakosan beavatkozik az emberek életébe; a polgárai biztonságát védeni és a társadalmi integrációt megteremteni hivatott intézmények - az oktatás, a jogrend, az erőszakszervezetek - valójában az uralmon lévő elit hatalmának megtartását szolgálják, ezért végső soron zsarnokiak és megszüntetendők. Jászi Oszkár meghatározása az anarchizmusra: "Az a társadalomelmélet, amely az igazságosságra (azaz egyenlőségre és reciprocitásra) törekszik az emberi viszonylatokban (bízva abban, hogy ez egyben a szabadság elérésének útja is), célját az állam teljes kiküszöbölésével véli elérhetőnek."

dotcom-lufi
A múlt évtized végére úgy tűnt, hogy az online cégek gazdasági fellendülése megállíthatatlan. Szinte aranybánya volt internetes vállalatot alapítani és egy jó ötlettel befektetőket keresni - a befektetők néhány év alatt dollármilliárdokat öntöttek ebbe a szegmensbe az Egyesült Államokban. A 21. század azonban komoly válsággal indított (ezt hívták anno a dotcom-lufi kidurranásának), amibe számos cég beleroppant - részvényeik bóvlivá váltak, alkalmazottaikat nem tudták tovább fizetni, vagyis csődbe mentek.

Huzella Tivadar (1886-1951)
Orvostudós, a modern magyar biológiai tudományok egyik úttörője. Medikusként Petrik Ottó professzor mellett dolgozott a budapesti orvoskar II. sz. Kórbonctani Intézetében. 1916-1921 között Kromprecher Ödön mellett kórboncnok adjunktus. 1921-ben az új debreceni egyetem orvoskarán az Anatómiai Intézet igazgatója. Tudományos érdeklődése a sejt- és szövettan volt. Huzella nézőpontja szerint a sejttan a biológia alaptudománya, és egyúttal ágazatai és az orvostudomány közötti kölcsönös vonatkozások gócpontja. A Nemzetközi Sejtkutató Társaság elnökké választotta.

kontextus
A kommunikációban és a nyelvészetben kontextusnak az egyes mondat vagy szövegrész egyéb összetevőkhöz való viszonyát nevezik, azt a környezetet, amelyben a közlés előfordul, megvalósul, illetve amely befolyásolja az üzenet értelmét. A számítástechnikában a kontextus azon körülmények összessége, amelyek között egy eszközt vagy egy programot használnak (ez az operációs rendszer fajtájától akár a felhasználó jelenlegi szaktudásáig is terjedhet).

Kropotkin, Pjotr Alekszejevics (1842-1921)
Orosz herceg, földrajztudós, a darwini evolúciós elmélet híve. Az anarchokommunizmus megalapítója. Nézetei szerint az államhatalom a kényszer és erőszak megtestesítője, pedig a kölcsönös segítségnyújtáson alapuló társulások nemcsak lehetségesek, de evolúciós szempontból magasabb rendűek is. Olyan decentralizált társadalom volt az eszmeképe, amelyben önálló kommunák egyesítik a városi civilizáció és a tudományos alapú mezőgazdaság előnyeit. A termelőeszközök közös tulajdonán nyugvó szolidáris közösségek híve volt, és nézeteit igyekezett az evolúció elméletével is tudományosan alátámasztani. Az anarchista értelmiségiek feladata szerinte a felforgató eszmék terjesztése a fennálló uralmi rend ellen, de nem gondolkodott önálló politikai szervezetben. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom (1917) után visszatért Oroszországba, de csalódva a bolsevik rendszerben visszavonult a politikától.

McLuhan, Marshall (1911-1980)
Kanadai író és tanár, aki nagy vitát váltott ki a hatvanas években a tömegkommunikációnak a társadalomra gyakorolt hatásáról szóló elképzeléseivel. A tömegkommunikációról készített tárdadalomlélektani elemzéseit először 1952-ben publikálta a The Mechanical Bride: Folklore of Industrial Man című könyvében. McLuhan szerint az elektronikus kommunikációs eszközök "nyelvtana" mintegy az emberi központi idegrendszer megfelelője, és a különböző kommunikációs csatornák és eszközök jellemzői olyan erős befolyással bírnak, hogy gyakorlatilag meghatározzák azt, hogy milyen információk áramlanak rajtuk. Későbbi műveiben - Understanding Media: The Extensions of Man (1964), The Gutenberg Galaxy (1962), The Medium Is the Message: An Inventory of Effects (1967) - továbbfejlesztette és finomította ezeket az elméleteket. 1964-es könyvében írta le azt a híressé vált elképzelését, amely szerint a jövőben a televízió egyetlen óriási falut ("global village") csinál az egész világból.

Mérei Ferenc (1909-1986)
Pszichológus, pedagógus. 1928-tól a párizsi Sorbonne-on tanult. Politikai gazdaságtannal, statisztikával, irodalommal és tizenegy nyelvvel foglalkozott. Végül a gyermekpszichológia és a pályaválasztási tanácsadás kötötte le igazán. Az egyetemen Henri Wallon fogadta tanítványává, aki a gyermekvilág tanulmányozásában irányította.

Merton, Robert (1924 - )
Amerikai polgári közgazdász, a neoklasszikus gazdasági növekedéselmélet egyik alapítója, akit a termelési függvények gazdasági növekedésre való alkalmazásával vált ismertté. A termelési tényezők elmélete alapján, a közgazdasági matematikai módszerek alkalmazásával és a modern növekedési elméletek ismeretében azt emeli ki, hogy a tőke és a munkahozadék mellett a társadalmi terméknövekedésben mi a műszaki fejlődés szerepe. Modelljeiben megkülönbözteti a megtestesült és a meg nem testesült műszaki fejlődést; az első a beruházás révén, a második az enélkül elért műszaki haladás. Munkásságáért 1987-ben Nobel-díjat kapott.

Moreno, Jacob Levy (1889-1974)
A pszichodráma módszerének megteremtője. Bukarestben született és orvosi tanulmányait a bécsi orvosi egyetemen végezte. Módszerének kidolgozásakor alapvetően saját gyermekkori játékélményeire és fiatal felnőttként Bécs játszóterein szerzett tapasztalataira, megfigyeléseire hivatkozott. Nagy hatással volt rá az európai értelmiség körében az 1900-as évek elején kibontakozó avantgardizmus irányzata is, melyben felismerni vélte a sablonoktól mentes emberi spontaneitást és kreativitást.

szociometria
A szociometriai felmérés a közösségen belül kialakult társas kapcsolatokat vizsgálja rokonszenvi és ellenszenvi választások alapján. Jacob Levy Moreno volt az a kutató, aki először vizsgálta magát a társas alakzatot, és abban meghatározta az egyén helyét. Nem az egyén alkalmazkodási vagy kapcsolatteremtési készségét figyelte, hanem azt, hogy az egyén hogyan illeszkedett be abba a társas mezőbe, amelyben élt. A beilleszkedést nem személyiségjegyekkel, hanem a személy társas pozíciójával határozta meg.