Ókovács Szilveszter viszonválasza Gulyás Márton olvasói levelére

Ókovács Szilveszter, az Operaház kormánybiztosának viszonválasza Gulyás Márton, a Krétakör ügyvezetőjének olvasói levelére, amelyet Gulyás az [origo] Ókováccsal készített interjúja után írt. A szöveget az alábbiakban teljes terjedelmében, változtatás nélkül közöljük.

Tisztelt Olvasók!
Tisztelt Szerkesztőség!
Tisztelt Gulyás Márton!

Először is a köszönet hangján szólnék: nem gyakori, hogy prózai területről érkezik operai jelzés. Ezt a tényt köszönöm Gulyás Mártonnak, aki egy kortárs kamaradarabbal már észre vétette magát. Másodszor azt köszönöm neki, hogy felhívta a figyelmem az interjúözön közepette egy valóban helytelen mondatra: minden százéves hölgy elnézést kérem.

A többiben viszont nincs sok köszönet. Zsigeri a levél, Gulyás úr Pac-Mannek néz engem a saját kategóriavilága szerint, de hát ez most nem politikai performance, bármennyire is annak láttatná.

Ki tud többet az operáról c. játékot sem provokálnék a Krétakör ügyvezetőjével, ha ő nem látta Glass darabját, a Kepler-t vagy Domingót a Goya-ban, arról aligha tehet, hisz mással foglalkozik, és nagyon fiatal. Mondhatni: szemtelenül - és a nettel hatalmas tacepaót talált magának, egy efféle "hereszagú" (copyright by GM) levéllel, lám, még az Origóra is felkerült. De biztos hallott arról, hogy a történelem tegnapi pillanatairól is írnak ma operákat, sőt az a régi szokás is tartja magát, amelynek szellemében anno Rossini Goldonit, Verdi Shakespeare-t adaptált sorozatban: Aribert Reimann Lear király-a az utóbbi évtizedek egyik legjobb és a színpadokon is megkapaszkodott zenedrámája. Képzelje, még az is előfordult, hogy szerzők hetek alatt írtak műveket, de természetesen semmilyen időkorlátot nem szúrtam le az interjúban, kár effelé csúsztatni a dolgot. (Mint ahogy az sem smakkol, hogy pont ezzel kezdeném a működést.) Aki nem óhajt, majd nem pályázik, bár botorság egy tág kiírást eleve negligálni. Arra kérem viszont, hagyja az Ön tollára tűzött szerzőket - és azokat is, akikről még nem hallott -, hadd döntsék el, mit tesznek majd. Ócskaságnak hívni kortárs művészek el sem készült darabjait - ezt éppen Önnek kijelentenie az Alkotmány utcai toronydarut idézi, ahonnan Ön megint letekint, írhatnám: lenéz a világra.

Az Origo munkatársaitól lehetetlent vár: tipikus aktivista hozzáállás, ha egy, a sarkokat épp csak megszámlált, mert frissen kinevezett interjúalanyt vesén rugdosnak. Miért is? Ha a kábszerárussal megtenni nem lehet, az ártatlanság vélelme egy irodában, gyanú alá sem helyezett polgárnak nem jár? Fél év múlva más a helyzet, de Önt szívesen várom hamarabb is. Üljünk le valahol, beszélgessünk - hisz nyilván azért írt az Univerzumba hosszú, maradandó levelet rólam-nekem, mert nem tudta, hol talál.

Én Kovalik Balázzsal és Fischer Ádámmal is normális viszonyt ápoltam, sőt, kapaszkodjon meg: így szeretném folytatni is, és ez hármunkon áll, nem a közbekuruttyolókon. Balázs mindkét Turandot-ja kedvencem, Fischer Ádám Fidelio-vezénylése pedig örök élmény marad.

Szerintem Önnel is megtaláljuk a hangot, ha csak az nem zavarja majd, hogy alapból nem vagyok intoleráns. Sőt bizonyítom majd, hogy rajtam keresztül a Házat sem érdemes támadnia: rengeteg remek, az életét, igen, a fiatal, átgyakorolt éveit is erre áldozó művész dolgozik benne, aki már huszonévesen letett valamit az asztalra, s aki a rendezői színházzal azonos értéket képvisel egy speciális, főleg a múlt ouvre-jéből élő műfajban.

Végezetül egy szentencia, amelyet a tizenvalahány évvel öregebb fickó ír Önnek, mert csak nem állja meg: mielőtt elmondom a tutit az operáról egyetlen produkció elkészítése után, felsorolok magamban öt Mozart-basszusszerepet. Vagy Verdi-mezzót. Vagy huszadik századi német operát. Vagy ma működő lírai tenorénekest. Ohne gugli. Ugye, hogy máris lehiggad az ember!

A magam részéről a dolgot lezártam, a kaput Önnek, úgyis, mint ifjú rendezőnek, kinyitottam.

Üdvözlettel

ÓSz

Gulyás Márton, a Krétakör ügyvezetőjének levele erre olvasható, az [origo] Ókovács Szilveszterrel készített interjúja erre.