Vasárnap délután a Marquez-emlékházban

KIÁLLÍTÁS

Gabriel Garcia Márquez március 6-án töltötte be 80. évét, és mint ahogy családtagjaink születésnapi ünneplését is mindig hétvégére halasztjuk, a képzeletbeli Márquez-emlékházban tegyünk kitérőt egy pihenős vasárnap délután. Képzeljük magunkat ide: trópusi időjárás, kis házak, pálmák, Aracataca. 80 évvel ezelőtt itt született Gabo, aki még három másik kerek évfordulót is ünnepel: hatvan éve jelent meg első novellája, negyven éve jelent meg a Száz év magány, és huszonöt éve kapta meg a Nobel-díjat.

"Hosszú évekkel később a kivégzőosztag előtt Aureliano Buendía ezredesnek eszébe jutott az a régi délután, amikor az apja elvitte jégnézőbe." (Székács Vera ford.)

Az emlékház halljában Márquez-idézetek vannak szép, színes, kalligrafikus betűkkel a falakra róva, beljebb pedig bambuszfotelekkel szemben egy képernyőn dokumentumfilm fut a kolumbiai íróról. A fotókiállításon látjuk Márquezt fiatal újságíróként és Fidel Castróval pózolva. Helmut Newton híres fényképe is ki van akasztva a napóleoni pózba merevedett Márquezről. A Száz év magány termében Mike Kinsella Pietro Crespi szomorú keringői című száma szól halkan, miközben mi egy számítógép-standnél kvíz segítségével teszteljük magunkat: tudjuk-e, mit evett Rebeca. Egy projektor a Buendíák szövevényes családfáját vetíti a falra. A Nobel-teremben nemcsak a szimbolikusan talpig fehérbe öltözött mosolygó írót látjuk, hanem halljuk beszédét is, amelyet Latin-Amerika magánya címmel adott elő a díj átvételekor. Sajnos az utolsó teremben a nyirokrákról esik szó, ugyanis Márquez ebben a betegségben szenved. 2000-ben egy perui napilap halálhírét keltette, az emlékház falán ott a fiktív búcsúlevél is, amelyet - mint ahogy később fény derült rá - Márquez-regénybe illő fordulattal egy hasbeszélő hamisított. A vendégkönyvbe pedig köszönetünk mellé Udvaros Dorottya és Gothár Péter rövid tisztelgését illeszthetjük szélessávú formában. És ha sietünk, még épp elérjük a Vígszínház Száz év magány című előadását, amelynek különleges színpadképében nemcsak az idő, hanem a tér is ismétli önmagát.