A német együttes nevével szinte egybeforrt a zenei új hullám elindítása, ennek ellenére napjaink vizuális kultúrájára gyakorolt hatásukat nem túl gyakran emlegetik fel. Ralf Hütter és csapata pedig már a hetvenes években is szokatlannak hatott, ahogyan élére vasalt öltöny-nyakkendőben misztikus gépeik mögött felsorakozva látványosan valami teljesen újat akartak kifejezni.
Aztán a nyolcvanas években rendszerint vörös ingben és fekete nyakkendőben tűntek fel világszerte, ezt követően pedig az uniformizált világképet a robotizált társadalom vizuális metaforája egészítette ki.
A Kraftwerk által életre keltett látvány azonban több, mint egy utópisztikus, technokrata jövő megjelenítése. Színpadi fellépéseikkel önmagukat - mint gépekre támaszkodó zenészeket - és a konformista társadalmat egyaránt bírálják, egyszóval a zenekar fellépése felér egy vizuális demonstrációval.
Képeiken keresztül is azt hangsúlyozzák, hogy amit látunk, illetve hallunk, élőben történik, azaz egyszerre zenészként és video-jockeyként vannak jelen a színpadon.
Ezáltal új értelmet nyer zenéjük is, hiszen hiába gépekkel dolgoznak, a hangzás ugyanannyira pillanatnyi, mint a színpadon másodpercenként változó látvány.
A budapesti koncerttel szemben tehát nem lehet elég nagy elvárásokat támasztani, a Kraftwerk képes arra, hogy egy este alatt porrá zúzza bennünk azt, amit az elmúlt tíz év nagy dózisú multiplex kultúrája felépített.
Azok, akik nyitottak az új látásmódra, május 25-én, kedden este a Budapest Sportarénában keressék a négy apostolt.