Picasso százszor

Az év eleji Monet-kiállítás, valamint a nemrég bezárt Giacometti-tárlat után újabb, nemzetközi szinten is egyedülállónak számító kiállítás nyílik Budapesten: júliustól szeptemberig közel száz Picasso-mű lesz megtekinthető a Műcsarnokban. A kubizmus nagyatyjának könyvillusztrációi mellett egy átfogó, stílusok és művészeti irányzatok közül szabadon válogató gyűjtemény is bemutatkozik, mely az ötvenes évek spanyol festészetét tárja a közönség elé. Ha játszik az [origo]-val, soron kívül tekintheti meg a kiállításokat, de akár egy zártkörű, éjszakai tárlatvezetésen is részt vehet, melynek keretében a Műcsarnok főigazgató-helyettese ismerteti a kiállított műveket.

Pablo Picasso neve hallatán legtöbbünknek a jellegzetes absztrakt formavilág, a kubizmus geometriai alakzatjai ugranak be. Picasso szobrászatban, kerámiaművességben nyújtott teljesítménye, valamint grafikai munkássága kevésbé ismert a nagyközönség előtt. Ugyanakkor 1904-től kezdve a mester haláláig egyetlen év sem telt el anélkül, hogy ne készített volna képeket fémlemezre, kőre vagy linóleumra. A legenda szerint Picasso hamarabb kezdett el rajzolni, mint beszélni - első alkotásai spirálokat ábrázoltak - amely életrajzírói szerint egyértelműen azt mutatja, hogy számára a kommunikáció elsődleges formája a rajzolás és nem a beszéd volt. Állítólag Picasso agyában a gondolatok tárgyak és alakok formájában öltöttek testet, bár ezt nyilvánvalóan nehéz lenne bizonyítani.

Gazdag életművében a grafika kiemelkedő szerepet tölt be, ezen művein keresztül ugyanúgy megfigyelhetőek korszakai és stílusváltásai, technikájának fejlődése és kialakulása, mint például vászonra vitt alkotásainál. Picasso szinte minden lehetőséget kihasznált, hogy tökéletesíthesse rajztudását, az igazság azonban az, hogy ezt sokszor kényszerből és nem elhivatottságból tette. Grafikáit, rajzait rendszerint fizetőeszközként használta, kicsapongó párizsi évei alatt gyakran fordult elő, hogy az utcalányok szolgálatait - nőfalónak legalább akkora volt, mint művésznek, hosszú élete során egyedül Don Juanra irigykedett - egy-egy falra, tapétára felvitt vázlattal "díjazta".

Némi túlzással azt mondhatjuk, hogy Picasso grafikái a mester képzeletbeli műtermének előszobájába engednek betekintést, rajtuk keresztül követhetővé válik, hogy a művész miként jutott el néhány ceruzavonásból egy bonyolult, többkompozíciós festményig. Mindemellett Picasso munkásságán belül lényeges, autonómiával rendelkező kompakt egésznek kell tekintenünk a grafikát, amely nyerseségében, kidolgozatlanságában még nagyobb erővel fejezi ki a modern képzőművészet egyik legnagyobb művészének alkotói zsenialitását.

Közismert, hogy Párizsban töltött évei alatt számtalan jelentős művésszel kötött barátságot: közeli ismerősei között tudhatta Gertrude Steint, Ezra Poundot, Henri Matisse-t, Hemingwayt, Appollinaire-t vagy éppen Max Jacobot. Közvetlenségét később is megőrizte: a Műcsarnokban kiállított grafikák baráti kapcsolatainak is emléket állítanak. Ramón Reventós mellett Pierre Reverdy, Robert Desnos és Yvan Goll köteteit is illusztrálta - ezen könyvillusztrációk jelentős része most együtt tekinthető meg. Karcolatai, litográfiái megelevenítik az Arte Jóven című folyóiratnál töltött időket is, Picasso művein keresztül megismerhetjük annak a Mougins műhelynek az íróját és tulajdonosát, ahol a mester 1963-tól kezdve haláláig a grafikáit nyomtatta. Rafael Albertinek, a költőnek készített illusztrációi egy olyan kapcsolatot fednek fel a két művész között, mely a művészi törekvések és elképzelések mellett humorában is azonos.

Picasso grafikai munkáinak kollekciója a spanyol Bancaja Bank gyűjteménye, mely egyike a legteljesebbeknek és a legjelentősebbeknek. A mostanihoz hasonló nagyságú Picasso-gyűjtemény utoljára 37 évvel ezelőtt, 1967-ben volt látható Magyarországon, a jelenlegi tárlat közel száz grafikai alkotás mutat be.