"Egy városi nomád kollekció" - újragondolt cigány tárgyak

Cigány használati tárgyakat és a paraszti világ egykor és jelenleg is használt eszközeit gondolta újra egy magyar iparművész alkotópáros. A puli alakú fotelre, a zsírosbödönből készült ülőkére, a teknőből készült ülőpadra és a rugós bográcslámpára már a szeptemberi első bemutató előtt felfigyelt a nemzetközi szakma. A londoni bemutató után sokan vennék körül magukat F. Kovács Attila és Megyesi Zsuzsa - hangsúlyozottan nem szociológiai indíttatásból készült - tárgyaival. És bár Laci, a teknővájó értetlenül csóválta a fejét, a honi roma művészeknek is tetszik a végeredmény.

Zsírosbödönből hokedli, bográcsból designlámpa, hulladék textilből puli alakú fotel - ilyen tárgyakat tervezett és készített el idén nyáron egy magyar művészpáros, F. Kovács Attila és Megyesi Zsuzsa. A sorozat a "Gipsy Furniture Collection by a+z" nevet kapta. Hogy mikor pattant ki a tervezőpáros fejéből a kollekció ötlete, azt pontosan ők sem tudják. Egy biztos, a közvetlen előzmény nem egy bútorral való találkozás, hanem egy flamenco-tánc lehetett, amit egy andalúziai kocsma előtti téren láttak: "Én gyakorlatilag könnyeztem a cigány társulat előadásán - megindító, elementáris élmény volt. Akkor értettem meg, miért érdekli ez Zsuzsát". Megyesi Zsuzsa több éve flamencózik, elmondása szerint "imádja a cigány zenét és színvilágot". Gyerekkorának kedvenc könyve a Szőke cigánygyerek, a legjobb barátnője egy cigány kislány volt. "De ezek inkább csak ilyen halvány előzmények" - magyarázta.

"Nem akartunk csíkos szatyorból új tárgyat"

Az ötlet már megvolt, azt azonban még nem tudták, hol lehet a városi vasedény-üzletekből és az IKEA-ból teljesen hiányzó tárgyakat beszerezni. Végül a bonyhádi zománcgyár utódcégénél bukkantak rá a keresett tárgyak egy részére. Új alapanyagokat akartak, nem álkopott, műódon megoldást: "Az volt a terv, hogy a szellemiség régi legyen, a termék viszont új, ezért csak újonnan gyártott termékeket fazoníroztunk át. Nem attól lesz egy ilyen tárgynak romantikája, hogy rozsdás vagy koszos, hanem, hogy tudjuk, mire használták. Nem akartunk recycling hozzáállással tetszelegni: nem akartunk csíkos szatyorból új tárgyat előállítani, bár némelyikhez a Vaterán találtunk alapanyagot, és a pulihoz például textil hulladékot használtunk" - mondták.

A bútorok elkészítésében cigány mesteremberek is részt vettek: egy barátjuk ismert egy erdélyi teknővájó cigányembert, akit megkerestek és megbízták két meghosszabbított teknő legyártásával. Azzal azonban nem számoltak, hogy aki egész életében teknők kifaragásával foglalkozik, automatikusan kijavítja az általa logikátlannak vélt arányokat. Az alkotópáros egy átszabott, csökkentett mélységű teknőt rendelt, amiből olyan ülőpadot akartak készíteni, melyen a laptopnak és a borospoharaknak is ki van alakítva hely.

A puli, a teknő, a bödön, az asztal és a lámpák a londoni TENT-en

"Nyolc centi mély teknőt szerettünk volna, erre Laci, a teknővájó kivájta 28 centi mélyre. Laci ugyanis közölte, hogy ilyen teknő nincs, és nem tudtuk neki elmagyarázni, hogy de mi pont ilyet szeretnénk. Tovább ráncolta a homlokát, hogy ő ilyen munkát akkor sem ad ki a kezéből, mert: hogy néz ez már ki!" - emlékezett vissza a közös munka kezdeti nehézségeire F. Kovács Attila.

A puli alakú fotel hátoldalán Megyesi Zsuzsa a sziszifuszi munka nyomait mutatja, ahogy szálanként csomózták át a textilhulladékot: "Amikor egyenként vágtunk fel vékony csíkokra huszonöt méter anyagot, az kicsit olyan volt, mint a Tóthék dobozolása. A felénél az anyag is elfogyott, ezért az egészet újrakezdtük két anyaggal. Csak a pulifotel egy hónapig tartott." Az egyhónaposra tervezett munka végül az egész nyarat igénybe vette, az utolsó simítások szeptemberre is átnyúltak.

"Nem akartunk jófejkedni vagy pc-k lenni"

Koncepciójuk szerint a tárgyak már részben elhalt funkcióját csavarták ki úgy, hogy új életet leheltek bele. Ez viszont - a névválasztáshoz hasonlóan - nem nyerte el mindenki tetszését: "Volt, aki kioktatott, hogy a teknő nem cigánybútor, és hogy a zsírosbödönt ma is használják. A mi hozzáállásunk viszont művészeti, nem filozófiai. Nincsenek szigorú határok, nem akartunk magunknak szabályokat felállítani, inkább a játékosságra törekedtünk" - magyarázta a két alkotó. "A Gipsy fantázianév olyan, mint az IKEA-kollekciók nevei. Nincs köze az aktuálpolitikához vagy az aktuális magyarországi romakérdésekhez. Nem szociológiai indíttatásból készültek a tárgyak; nem akartunk üzenni, vagy jófejkedni vagy pc-k lenni" - tették hozzá.

Minden működik

A kollekció elnevezése F. Kovács Attila szerint inkább arra utal, hogy nem polgári bútorok ezek. "Egy mozgásban lévő népcsoport tárgyi kultúrája egészen más, mint egy letelepedett polgári családé: ha úgy tetszik, ez egy városi nomád kollekció" - magyarázta. Azzal is tisztában vannak, hogy Magyarországon más szemmel néznek alkotásaikra, mint külföldön, mivel az emberek itt személyes kapcsolatban állnak a kiindulási tárgyakkal; már látták vagy akár ma is használják őket. Külföldön inkább jellemzőek a romantikus érzelmek.

A hatvanas-hetvenes évek hangulata

A bútorok és lakberendezési tárgyak ugyan csak kiállításra szánt prototípusok, de kitűnően működnek, az asztal közepén be lehet kapcsolni a lángot, a hatvanas-hetvenes évek hangulatát sugárzó bográcslámpa rugós és lehúzható. "Nem iparművészetis diplomamunkát akartunk" - szögezte le F. Kovács Attila. Megyesi Zsuzsa elmondása szerint a lámpáknál a hatvanas évek lámpa-archetípusát vették alapul: "Az úgynevezett midcentury modern living room hangulatot céloztuk meg, amilyen a kagylófotel, a kibillent lámpa, a kecskelábú asztal hangulata."

Nemzetközi visszhang

A "Gipsy Furniture Collection by a+z" szeptember közepén a londoni TENT-en debütált, ahol az alkotókat az angol Elle Dekor beválasztotta az általuk legjobbnak tartott tíz kiállító közé. Ezzel egy időben a Londoni Designhét idejére meghívták őket a Chelsea-ben lévő MINT bútorgalériába, ott a kollekció három egyedi, kimondottan a galéria részére készített darabját állították ki.

A nemzetközi szakma már akkor rárepült a tárgyakra, amikor még csak virtuális formában léteztek: az archaikus cigány és magyar népi tárgykultúrát modern funkciókkal és vizuális megoldásokkal feltöltő bútorok és lámpák iránt Párizsból és Amszterdamból, Brazíliából, Chiléből, valamint Kínából és Thaiföldről is érdeklődtek: designmagazinok, blogok szemlézik őket, és a kétszáz kiállítót felvonultató TENT is velük hirdette önmagát a tekintélyes ICON magazinban. A szemle után olasz, francia, holland, japán és dán designüzletek jelentkeztek be a bútorok forgalmazására. A prototípusok sokszorosítása a jelek szerint elkerülhetetlen. A magyarországi bemutató még csak ezután következik.

"F.Kovács Attila és Megyesi Zsuzsa Gipsy kollekciója szép példája a jellemzően roma használati tárgyak, viseletek, motívumok beépítésének a funkcionális művészetbe. Ezek a tárgyak lehetővé teszik, hogy a hétköznapi életben minél közelebb érezhessék magukhoz a roma hagyományokat a romák és nem romák. Remélem a jövőben egyre több olyan tárgy kerül forgalomba, amely a roma hagyományokat (viseletet, nyelvet, művészetet) emeli fel a többi európai kulturális érték szintjére Magyarországon. Véleményem szerint a magyarországi roma iparművészet csak most kezd el kibontakozni. A nemzetközi trendek jelenleg lehetővé teszik a tradicionális viseletek felhasználását, beépítését a funkcionális művészeti ágakban, míg a magyarországi roma származású képzőművészek már nemzetközi szinten is régóta jelen vannak."
Tonté Erzsébet - a Fővárosi Roma Oktatási és Kulturális Központ Roma Közgyűjteményének kurátor- restaurátora (Roma Sajtóközpont)

"A divat világába itthon Varga Erika hozta vissza a roma viselet sajátos jegyeit. A nemzetközi divat is mutatott hasonló jegyeket. A tárgykultúrában először látom ezt direkt módon. Nemcsak tárgyak ezek: van, akinek felkiáltó jelek, van, akinek kérdőjelek lesznek. De senkinek sem lehet pont. Emlékek és jövőképek keverednek bennem" - mondta a tárgyakról Gulyás Erzsébet, roma építész, aki hozzátette, hogy jó érzéssel tölti el a kollekció, de szakmailag nem teljesen elfogulatlan.
Gulyás Erzsébet - roma építész

"Nagyon örülök, hogy van ilyen kezdeményezés, mert nekem is az a célom, hogy bátorítsam a kortárs iparművészeket, hogy nyúljanak a roma kultúrához, és dolgozzák fel saját értelmezésben" - mondta az [origo]-nak Varga Erika divattervező, a Romani Design vezetője. Mint mondta, a Romani Design is hasonlóan tevékenykedik, azaz a tradícióból merít, amit megpróbál átültetni a jelenbe. "Fontos, hogy a roma kultúra átmentődjön a jelenbe és a jövő generációknak is".

A kollekcióból tipikus roma tárgy szerinte csak a zsíros bödön ülőke a rózsamintás gobelin-díszítéssel. Sok tárgyat a paraszti világ ihletett a divattervező szerint. "A díszítés ad nekik egy sajátos ízes arculatot, jók a párosítások és tetszik, hogy nagyon letisztult, egyszerű formákat használnak."

Varga Erika, aki a Romani Designt 2007-ben indította el, örül, hogy a roma kultúráról és a problémákról végre más területeken is beszélnek, és nemcsak olyan témák jelennek meg, "amikből a romáknak, nem romáknak is elegük van", továbbá, hogy "a roma kultúrából nem csak a zenét vagy a képzőművészetet ismerik, hanem új tartalmak is felbukkannak".
Varga Erika - Romani Design