Wayne világa

A Random Dance Company (RDC) idestova egy évtizede határozza meg a Nagy-Britannia és a világ kortárs tánczenei életét. Előadásai folyamatosan az újat keresik, melyek a táncosoktól azt várják, hogy jussanak el fizikai teljesítőképességük határáig. Ebbe az új világba csöppenhetünk bele a Trafóban pénteken és szombaton este.

A csoportot 1992-ben alapította Wayne McGregor koreográfus, aki a kezdettől fogva megpróbálta összeolvasztani a legújabb technológiákat a hagyományos művészet eszközeivel. Azt vallja ugyanis, hogy a digitális korban az ember olyan új érzetekkel szembesül, melyeket a modern tánc sem hagyhat figyelmen kívül.

Ezért a Randomnál a robotszerű mozdulatok az ösztönök kreálta mozgásokkal keverednek. Wayne világában számos más területről érkezett alkotó is dolgozik, s megférnek benne a társterületek, -művészetek formanyelvei is. A Mick Jagger főszereplésével bemutatott Bent című film is az ő munkája, de készített televízió-műsort, operát és számos képzőművészeti tárlat, galéria kialakításában is közreműködött.

A Random Dance egyébként idén másodszor jár Budapesten, de a frontember, Wayne egy alkotása júniusban is bemutatkozott a magyar közönségnek. Akkor a Magyarországon turnézó Rambert Dance Company McGregor egyik koreográfiáját is előadta. Aztán maga a Random járt nálunk, mégpedig a Szigeten.

A Trafóban már 2000-ben találkozhattunk az RDC-vel. Akkor a Trilógia című alkotást láthattuk; most egy három részből álló, tulajdonképpen montázst élvezhetünk. A Triple Bill két részletet foglal magába a Nemesis-ből, illetve egyet a Polar Sequences-ből.

Előbbi lényege a test, a vetítővászon és a gép közötti kapcsolat felfedezése. A csoport 2002-ben született produkciójában (ezzel ünnepelték meg tízéves fennállásukat) vetített képek és valódi táncosok alkotnak közös világot a színpadképben. A csütörtökön, pénteken és szombaton előadott negyvenperces részletről (és persze az egész darabról) a kritikusok előszeretettel beszélnek úgy, mint olyan élményről, mely egyáltalán és kifejezetten nem a józan észnek szól.

Aztán McGregor egyedül marad a színpadon, és hét percben előadja a Nemesis-szólót: mozdulatai a komputer vezérelte vetítésbe illeszkednek. A várható látványvilágról csak annyit, hogy kék csúszómászók és táncoló rovarszerű alakok úsznak a képbe, melyeknek a műelemzés szerint az a funkciójuk, hogy valószínűtlen jelenlétükkel képtelenek legyenek föloldani a táncos és az általa megszemélyesített ember magányát.

A társulat korábbi fellépése a Trafóban

A Polar Sequencies-ből egy huszonöt perces részletet kapunk most a Trafóban. A rovartéma itt is megjelenik, de ezen kívül még nagyon sok minden. Udvari táncok, klasszikus balett, robotika, Purcell és Marilyn Manson zenei világa... Mindez párosulva a táncosok hihetetlen fizikai teljesítményével.