Tartalom:
Egy neves francia művészettörténészt bizarr körülmények között meggyilkolnak a Louvre épületében. Ezzel a felütéssel kezdődik Dan Brown legújabb történelmi krimije, mely azonban csak cselekményvezetésében követi a detektívregények pontosan behatárolható hagyományait. A rejtvények és azok megoldásai oldalról oldalra egymásba érnek, így az olvasónak szinte lélegzetvételre sem marad ideje, jön a következő etap, közben pedig természetesen egy nagyobb, az egész történeten átívelő rejtély is kibontakozóban van. Ha csak zsánerregényként kezeljük tehát A Da Vinci-kód-ot, egy alaposan megírt könyvről beszélhetünk, persze a műfaj - élvezhetőség tekintetében - amúgy sem támaszt túl nagy követelményeket. Más oldalról azonban túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Brown meglepő alapossággal és hitelességgel foglalja össze azokat a kultúrköröket és a kanonizáció rostáján elbukott, de éppenséggel hozzáférhető legendákat, melyek a keresztény egyházat fennállása óta körülveszik. Hogyan illik ez össze a krimi műfajával? Hivatkozási pontként akaratlanul is Szerb Antal klasszikusa, A Pendragon legenda jut eszünkbe, a kevésbé irodalomkedvelők esetleg a Johhny Depp főszereplésével készült Kilencedik kapu című filmre gondolhatnak. Egyszóval az okkult titkok és az esetlen műkedvelőből magánnyomozóvá vedlett bölcsészprofesszor találkozása egyáltalán nem új keletű, A Da Vinci-kód azonban nyilvánvaló kliséi ellenére sem kiszámítható. Az pedig kifejezetten az olvasó előnyére válik, hogy szórakozás - hiszen elsősorban ez a könyv célja - közben oldalanként legalább két művészet- vagy vallástörténeti, esetleg alkalmazott kriminológiai hivatkozással találkozhat, bőszen gyarapítva ezzel felhasználható ismereteit és a sznobéria felé erősen hajló dialóguskezdeményező mondatait.
Miért ajánljuk?
Azon kívül, hogy ez idáig világszerte több mint tízmillió példányban kelt el, lefordították vagy negyven nyelvre, sőt már a filmváltozat is útban van? Például azért, mert a regény húzómondata nem az, hogy "felszínre hozzuk a katolikus egyház múltjának mélyén lappangó sötét titkokat" vagy valami ehhez hasonló. Holott Brown nem egy olyan mondatot vetett papírra, melynek láttán a Vatikánban biztosan felszaladt egy-két szemöldök, sőt a könyvet Libanonban be is tiltották, mondván, hogy az sérti a keresztény hívők érzelmeit. Mindenesetre Brown nyilvánvalóan nem a könyv által várhatóan kirobbanó - ennek következtében pedig kereskedelmileg jövedelmező - botrányra apellált, nekünk az az érzésünk, hogy roppant szimpatikus módon egyszerűen csak egy izgalmas és értékekben sem szükségszerűen hiányos krimit akart írni, ami sikerült is neki. Azt pedig, hogy az egyházzal piszkálódva milyen vékony a jég a szándékos botránykeltés (dollármilliók!) és az őszinte tényfeltárás (a szerényebb fogadtatás kockázata) között, hűen szemlélteti, hogy korábban már olyan nagy írók is aknára futottak e kérdésben, mint például Salman Rushdie.
Megjelent:
A Gabo Könyvkiadó gondozásában
Ára:
2490 Ft
Egy vállalhatatlan mondat a könyv elolvasása után:
Érdekel két mondatban, hogyan függ össze Da Vinci titkos szimbólumrendszere, a templomos lovagok rejtélye, a Sion-rend és a Szent Grál?
Dan Browntól magyarul:
Angyalok és Démonok
Hasonló könyvek:
Szerb Antal: A Pendragon legenda
Umberto Eco: A rózsa neve
Monaldi, Sorti: Imprimatur