Evezősök estebédje

A Római-part. Manapság divatos szóval élve azt mondhatnánk, hogy az első plázs a budai oldalon, különb azóta se nagyon akadt. Talán már nem is emlékeznénk a húszas évek matrózpólós, kackiás bajszos s bizony kockásterítős polgári békességére, ha nem volna nekünk a Csónakház. Ha viszont a Duna-parti lacikonyhák és zsírbüfék helyett a sétány egyetlen patinás éttermét választjuk, bizton sajnálni fogjuk, hogy nem szalmakalapot viselünk, melyet megbiccenthetünk az arra korzózó fehérnép láttán. Hát ilyen hely a Csónakház.

Mit lehet itt enni-inni?
Olyasmit, amit Szinbád asztalára képzelnénk. Gyomormelegítőnek választhatunk francia hagymalevest vagy bográcsban főtt római-parti halászlevet - ezt gyakran egyébként az udvaron, szemünk láttára főzik. Főételnek a juhtúrós galuskával kísért parenyicás csülköt ajánljuk, de vétek lenne kihagyni a sült libacombot hagymást tört burgonyával és párolt káposztával. Ha végképp olyan étekre vágyunk, melyhez hasonlót sehol máshol nem tesznek elénk, próbáljuk ki a Csónakház módra készült csülköt vagy a fatüzelésű kemencében készült, tésztában sült finomságokat - ezek pontos elkészítéséről hiába kérdeztük a konyhafőnököt, válaszként csak elégedett félmosolyt kaptunk.

Meg kell hagyni, az evezős-estebéd velejárója, hogy a főfogás után lazítunk a derékszíjon, itt a konyha inkább ízes, mint kímélő. A nehéz ételek után ezért tanácsos könnyed desszerttel zárni az étkezést, erre a fagylaltkehely és a somlói galuska mellett talán a vaníliaöntetben merített diós-mákos guba a legalkalmasabb.

Italok tekintetében aztán csupa helyi furfanggal találkozunk: a hölgyek itt jellemzően málnásfröccsöt kortyolgatnak, míg az urak az igazi dunai hajósok frissítőjével, a jaffásfröccsel csillapítják szomjukat. Kevésbé óvatos duhajoknak az ágyaspálinka, illetve a helyben készített mézes házipálinka ajánlott.

Hogy néz ki mindez?
Egy hatalmas gyomrú, kétemeletes, favázas épületet képzeljünk magunk elé, tekintélyes terasszal és méretes erkéllyel. Lábunk alatt úgy nyikorog a sötétre pácolt hajópadló, ahogy az egy csónakháztól elvárható, de a mélyvörösre festett gerendák és a félig megmunkált deszkafalak is mind azt a benyomást keltik bennünk, hogy itt valaha valóban csónakokat tároltak - ez részben még ma is igaz, hiszen a tetőgerendákon most is pihen egy-két kielboat.

Van-e története?
S bizony az eredeti faváz nem hazudik: az épület vagy nyolcvan éven át tényleg csónakházként szolgálta Óbuda és a főváros polgárait - 1920-ban épült, nem talmi tehát a békebeli hangulat. 2001-ben aztán kicsit átalakították a házat, azóta étteremként várja vendégeit.

Amit feltétlen muszáj tudni még:
A Római-part többi éttermétől eltérően a Csónakház télen sem zár be. Ezenkívül a hatalmas, mintegy 450 négyzetméteres hátsó helyiség - ahol egykor a csónakokat tárolták - nagyobb rendezvényekre is alkalmas. Nem gondolnánk, de a személyzet egyszerre háromszáz főt is ki tud szolgálni - nem véletlen, hogy jó pár esküvőre is akad példa az étterem történetében.

Árak:
Levesek 600 forinttól, főételek 1500 és 2000 forint körül. Felső középkategória.