Az extrémsportok többségéhez kétféle zenei aláfestést képzel el az ember: a merszre kérdező sportágak esetében kétségkívül metálos reszelés a helyénvaló, az utcán űzött aszfaltsportokhoz pedig nyilván a belváros népzenéje, a hiphop illik. A vonatkozó tematikus tévécsatornák is nagyjából e két halmazból szüretelnek (igaz, vannak még a szörfösök, ennek az életformának a hazai imitációját most inkább hagyjuk), nem csoda hát, hogy a Sport Sziget szervezői is hasonló elgondolások mentén próbálták meg sztárokkal benépesíteni a Népstadionkertet.
S ahhoz képest, hogy alapvetően nem egy könnyűzenei fesztiválról van szó, nagyon alapos munkát végeztek. Először is itt lesz a brit Paradise Lost, akik Milton nagyigényű műve után vették fel a nevüket. A zenekar annak ellenére, hogy alapvetően sötét tónusú, gótikus és dark felhangokkal megtűzdelt zenét játszik, képes volt arra, amire csak kevesen a zsánerből: rendszerint nagy tömegek előtt koncerteznek, klipjeiket az MTV is rendszeresen játssza, egyszóval messze nem egy letűnt műfaj utolsó képviselőiről van szó. A Paradise Lost képessége a folytonos megújulásra (egy időben még elektronikus zenével is kísérleteztek), intelligens, szimbólumokkal kicsipkézett hangzásvilága azt ígéri, hogy a nagyszínpadon tartott koncertjük több lesz, mint egy vérszagú fekete mise - ez talán csak nem baj.
Aztán itt lesz két tag a Wu-Tangból, abból a csoportosulásból, melyet még napjainkban is komolyan lehet venni, bár a pénz szaga az utóbbi években azért őket is megkísérti időnként.
Igaz, kettőjük közül egyik sem alapítótag: U-God a második körben, még 1989-ben csatlakozott a családhoz, ehhez mérten jó tíz évet kellett várnia ahhoz, hogy szólóalbummal jelentkezhessen. Kimaradt abból a hullámból, mikor az Enter the Wu-Tang: 36 Chambers című lemez után, de még a Wu-Tang Forever album előtt a tagok sorra szólóprojektbe kezdtek, végül 1999-ben - a klánból nyolcadikként - dobta piacra első önálló munkáját, Golden Arms Redemption címen. Az lemez teljes egészében a nagyvezír - újabban filmsztár - RZA felügyelete alatt készült: szolid, recsegő-ropogó alapok a régi időkből, s bár a szövegek korántsem olyan köpködősek, mintha a tavaly harminchat éves korában elhunyt Ol' Dirty Bastard vagy a legnagyobb sikereket elérő Method Man énekelte volna fel őket, mindent egybevetve gond nélkül lehet rá bólogatni.
A másik Wu-Tang harcos a klán legkésőbb csatlakozott tagja, Masta Killa, aki hosszú idő után végül éppen egy éve adta ki első saját lemezét, No Said Date címmel. Az albumon szereplő számokon Masta Killa szó szerint évekig dolgozott, ez meg is látszik a végeredményen: általában róla mondogatják, hogy a leglassabban és a legkevesebbet rappel a tagok közül, ezen az albumon mégis végig ő viszi a szót, nem is kis lendülettel.
A két Wu-Tang harcost Dj Mathematics kíséri majd a lemezjátszókon: túlzás nélkül RZA és GZA mellett ő a klán lelke, a legenda szerint még a csoport jellegzetes logóját is ő rajzolta. Ha a klasszikus Wu-Tang hangzásra vágyunk, a csapatból ő a mi emberünk: a két éve megjelent szólólemeze, a Love, Hell or Right a legszebb időket idézi, noha a Wu-Tang tagok mellett számos más vendég MC is szerepel rajta.
A hip-hop vonal ezzel azonban még korántsem teljes, hiszen a Sport Szigetre várhatjuk Mix Master Mike-ot is, aki minden idők egyik legsikeresebb DJ-kollektívájának, az Invisibl Skratch Piklznek volt egykoron tagja. Miután a csapat háromszor nyerte meg zsinórban a skratch-világbajnokságot, Mix Master Mike új kihívásokat keresett. Így került a Beastie Boys-hoz, s bizony, a Hello Nasty-n végig az ő ujjgyakorlatai hallhatóak, a banda pedig azóta sem megy turnézni nélküle.
A külföldiek mellet persze a hazai élvonal is megmutatja magát: a két nap alatt többek között fellép majd a Tankcsapda, a Belga, a PASO, az Anima, a Quimby, a Superbutt, egyszóval kis szerencsével még sportolni is maradt majd időnk.
Extrém Sport Sziget, június 11-12., Népstadionkert. Belépő: 1700/1990 Ft