Satriani 1956-ban született New York-ban. Gyerekkorában a hangszerek közül leginkább a dobok érdekelték, gitárt először tizennégy évesen vett a kezébe - talán mondanunk sem kell, az abban az évben elhunyt legenda, Jimi Hendrix hatására. A húrok pengetése azonban annyira jól ment neki, hogy rövid idő múlva már ő tanította gitározni a környékbeli srácokat is, akik között ott volt későbbi barátja és zenésztársa, Steve Vai is.
A hetvenes évek végén Satriani (vagy ahogy a barátai nevezik: Satch) zenei karrierben reménykedve Kaliforniába költözött, kezdetben viszont nehezen ment neki a dolog. Itt is "csupán" gitártanárként kereste kenyerét: keze alól viszont nem kisebb sztárok kerültek ki, mint a Metallicában játszó, Kirk Hammett, Larry LaLonde a Primusból, David Bryson a Counting Crowsból vagy a fúziós dzsessz mestere, Charlie Hunter.
Satriani első színpadi fellépése ahhoz a Greg Kihn-hez köthető, akinek leginkább talán a Jeopardy című dalát ismeri a közönség - hősünk őt kísérte egy turné erejéig. 1984-ben kiadta első, egyszerűen a Joe Satriani címet kapott szólóalbumát, de ez még nem keltett túl nagy feltűnést. A sors különös fintora, hogy az egyik legkorábbi tanítvány, Steve Vai ekkor már elég komoly sikereket ért el a Van Halenből ismert, David Lee Roth-tal.
Az áttörést végül a két évvel később megjelent Not of This Earth hozta el: Satriani virtuóz gitárjátékával, gondosan felépített kompozícióival egy csapásra ismertté vált nemcsak szakmai körökben, de a közönség számára is - ami, valljuk be, nem kis teljesítmény egy olyan lemezzel, amelyen nincs egyetlen hangnyi ének sem. És a sikert csak fokozta a következő, Surfing With the Alien címet kapott album.
Satriani a gitármagazinok címlapjára került, ekkor már a legnagyobb nevek kérték fel, hogy kísérje őket egy-egy turnén - ő játszott például Mick Jagger alá is, a rocksztár ausztrál és japán körútja során. Közben 1989-ben, amolyan pihenésképpen megjelentette a Flying in a Blue Dream című lemezét, amelyen énekesként is bemutatkozott. A lemez nagy slágere a One Big Rush lett, melyet Cameron Crowe (a Jerry Maguire és a Vanília égbolt rendezője) is felhasznált, itthon kevésbé ismert, Say Anything című filmjéhez.
A kilencvenes évek azzal kezdődtek, hogy Satriani - nem feledve gitároktatói munkásságát - kifejlesztette hangszerének egy új típusát, amelyet rögtön sikerült is eladnia a neves Ibanez cégnek: a gitár a JS Joe Satriani-modell nevet kapta. Ennek az évtizednek egyik legjelentősebb koprodukciója a heavy metal egykori úttörőivel, a Deep Purple-lel jött létre: Satriani a zenekarból távozott Ritchie Blackmore-t helyettesítette - nem is akárhogyan. A Deep Purple állandósítani szerette volna a gitáros tagságát, de Satriani kitartott a szólókarrier mellett.
Gitárgyűjteménye egyik becses darabjával |
1996-ban már Steve Vai oldalán látjuk viszont, egy olyan projekt keretében, amely a világ talán legjobb gitárosait gyűjtötte össze. A G3 nevű formáció tagjai között - Satriani és Vai mellett - olyan virtuózokat találunk, mint Yngwie Malmsteen, az egyszerre laza és gondolkodtató Eric Johnson és a bluesos hangokat biztosító Kenny Wayne Shepherd.
Satriani mindezek mellett, például Alice Cooper vagy a Blue Oyster Cult egy-egy lemezén is feltűnt, de közben mindig azt játszotta, amit a saját szíve-keze diktált neki. A megalkuvás nélküli játék igen jól bevált az évek során, ezt bizonyítja többek között tízmillió eladott lemez és tizenhárom Grammy-jelölés is. Legújabb albumán, a márciusban megjelent Super Colossal-on is a tőle megszokott sokszínűséget hozza: a rendkívül energikus számok remekül megférnek a lágy, balladisztikus dallamokkal - ennek tanúi lehetünk a júliusi koncerten is.
Joe Satriani: Super Colossal - Petőfi Csarnok (XIV., Zichy Mihály út 14.), július 11., 20.00. Jegyár: 8500 Ft
Apats Gábor