Majmok a nagyvárosban

Stark Attila szinte kizárólag majmokat fest. Hogy miért, annak oka igen egyszerű: tetszenek neki. Tényleg mókás kis állatok, jó őket elnézegetni a kiállításon. Állítólag nincs is semmi más üzenet, legalábbis az alkotó részéről, csak olyan egyszerű, kézzelfogható dolgok, mint a zsúfolt vászon vagy a festék szaga. Augusztus 31-ig, a Forma Galériába betérve, még magunk is eldönthetjük, hogy ebben mennyi az igazság. 

Stark Attila graffitis, illetve ennek a köztudatban magasabb presztízsű változatával szólva, street artos körökben eléggé elismert, tagja volt például az ilyen téren tevékenykedő 1000% nevű csoportnak is. Fontos ez azért is, mert szebbé, lakhatóbbá is tehetné a várost, ha nem lenne kénytelen galériákba szorítani művészetét. Valószínűleg ezért is olyan az általa ábrázolt Kulocity, amilyen: többnyire leszedált, fénytelen majmok lakják. Ez a város sohasem afféle menekülési útvonal, mint mondjuk Gulácsy Nakonxipánja, de persze itt is akadnak becsülni való dolgok, így a majmok mellé biztosan becsúszik például egy Nat King Cole-portré is.

A kiállítást befogadó Forma Galériának ez az első, ilyen irányú kulturális vállalása, bár a Forma bolt már több éve működik Budapesten. Elsődleges célja az olyan formatervezésű tárgyak behozása volt az országba, amelyekre sehol máshol nem lelnénk rá szűk kis fővárosunkban. Így a boltban temérdek dán, francia és más, vezető dizájnországból származó termékkel találkozhatunk - székektől, asztaloktól kezdve, a lámpákon át, egészen a sótartókig. A Forma nem régen működik galériaként is, Stark kiállítása az első, amelynek otthont ad. Úgy néz ki, és reméljük, hogy ez a továbbiakban is így marad, ezzel a vállalkozással is a világ ütőerén tartja a kezét, remekül illeszkedik a kortárs folyamatokba.

Maga Stark is ebbe az irányba halad: az 1979-ben született művész csupán tavaly végezte el az Iparművészeti Egyetemet, de így is számtalan külföldi kiállításon van túl, munkáit a bolognaiak, a tokióiak és a helsinkiek egyaránt láthatták már. Nekünk, magyaroknak a Műcsarnok tavaly megrendezett csoportos kiállítása, a Magánügy? lehet emlékezetes, itt Stark is képviseltette magát a kortárs magyar képzőművészek legjobbjai között. A kiállítás címében feltett kérdés Stark munkásságát is jellemzi, hiszen a street art is azt feszegeti, hogy mennyire magánügy (illetve, hogy mennyire nem az) a művészet, meddig lehet tágítani a kiállítási teret.

Mostanában egyre több ilyen tematikájú kiállítással, performansszal találkozhatunk Budapesten is. Gondoljunk csak az izraeli meleg házaspár által tartott "fogadóórákra", amelyek a Műcsarnok és a Godot Galéria közös szervezésében valósultak meg: a Dating Gil & Moti elnevezésű program keretében a két művész szó szerint beköltözött a kiállítóhelyre, és a látogatók előtt élték életüket. De jó példa a köztér kisajátítására a nemrég rendezett Crash Test Dummy is, melynek fő attrakciója az Erzsébet téren, a Gödör előtt felállított mobil épület volt. Persze nem kell időben ennyire visszamenni, hiszen a jelenleg futó Cow Parade is erről szól - tegyük hozzá, a két utóbbi rendezvény esetében az is a cél, hogy a nagyváros élhetőbb, színesebb legyen a lakók számára.

Stark Attila is ezen dolgozik, ezzel a kiállítással inkább csak fejben. Afféle csendes lázadóként bevonult az utcáról egy galériába, de így talán még többen figyelnek rá, hiszen ezzel a tettével a "köznép" szemében is művészetté emelte munkáját, míg ha egy házfalon látnánk valamelyik festményét, legfeljebb heccelésnek vennénk. Mert hát a majmok mégiscsak közvetítenek valamilyen üzenetet, persze ezt a befogadónak kell kimondania: ne ragadjunk bele ebbe a dzsungel-civilizációba, vagy ha már kénytelenek vagyunk benne élni, legalább segítsük egymásnak elviselni azt.

Stark Attila: Kulocity - Forma Galéria (V., Ferenciek tere 4.), július 13-augusztus 31.

Apats Gábor