A fellépők sokszínűségére jellemző, hogy 250 külföldi előadó csatlakozott az 500 magyar fellépőhöz a Szigeten, amely, ahogy megszoktuk, most sem csak zenéről szólt, hiszen csak naponta megközelítőleg 200 program közül választhatott az egyszeri látogató, és ebben a koncertek mellett színház, tánc, mozi, kabaré és különböző témájú előadások is szerepeltek. Persze legtöbbünk számára az igazi kérdés rendszerint a zenei kínálat minősége, hiszen a többség mégiscsak ezt veszi figyelembe, amikor megveszi a - nem éppen olcsó - belépőt. A Sziget felhozatalát évről évre sok kritika éri, melyek egyrészről igazságtalanok, hiszen képtelenség mindenkinek a kedvenceit elhívni egy egyhetes fesztiválra, másrészt viszont nem minden esetben alaptalanok.
Tavaly a szervezők láthatóan levonták a tanulságot, miszerint a Szigetre egyre több külföldi látogat el, akiknek az olcsó sör és a jó hangulat mellett azért nem mindegy, milyen húzónevek vannak egy zenei fesztiválon. Márpedig lehet, hogy Mambo Kurt vicces figura, és az is igaz, hogy nálunk még mindig sokan szeretik a Morcheebát vagy a Fun Lovin' Criminalst, de közben a külföldi rockfesztiválok húzónevei csak nagyon ritkán köszöntek vissza a Sziget programjában, így azért hiába a jó renomé, el kellett szakadni a magyar közönség igényeitől, és szétnézni, mire is ugranak a német, francia vagy holland fiatalok. Ennek megfelelően 2005-ben aktualizálódott a Nagyszínpad műsora, és eljött hozzánk a Franz Ferdinand, a Hives, a Good Charlotte vagy Roots Manuva, a változtatásnak pedig meg is lett az eredménye: rekordszámban érkeztek külföldiek a Hajógyári-szigetre, miközben a magyarok sem érezték úgy, hogy idegenek a saját fesztiváljukon.
Hasonló taktikát követtek a szervezők idén is. A fellépők első vonala parádés volt: Radiohead, Placebo, Scissor Sisters, Prodigy, Iggy & The Stooges, Robert Plant és újra jött a Franz Ferdinand is. Ugyanakkor az eggyel lejjebbi kategóriákban továbbra sem mertek kockáztatni, és inkább hívtak olyan megkopott népszerűségű előadókat, mint a Therapy?, a Ministry vagy a terrorfenyegetés miatt otthon maradó Gomez, illetve a keveseket megmozgató Meshell Ndegéocello vagy Guru's Jazzmatazz. Így tehát összevetve például a szervezők által is többször citált Roskilde fesztivállal, a húzónevek a dánoknál is jónak számítottak volna, viszont ott a "második vonalban" olyan aktuális előadók voltak, mint például a Soulwax, a Sigur Rós, a Bullet For My Valentine, a Deftones, a Strokes, a Raconteurs, Matisyahu, a Clap Your Hands Say Yeah! vagy éppen az Arctic Monkeys, és még lehetne folytatni a sort. Ezek a nevek itthon lehet, hogy nem mindenki számára ismertek, viszont a szervezők tudják a legjobban, hogy kizárólag a magyar közönség képtelen lenne eltartani ezt a fesztivált, éppen ezért remélhetőleg jövőre még bátrabbak lesznek az újabb zenekarokkal kapcsolatban.
Persze nemcsak a Nagyszínpadból áll a világ, a kisebb színpadok idén is számos felejthetetlen koncerttel ajándékoztak meg bennünket (Gogol Bordello, Roy Paci, a Wir Sind Helden, a Leningrad, a Hammerworld színpadon is volt néhány emlékezetes zúzás, és bizony bánhatjuk, hogy a repülőtéri káosz miatt a Coldcut is otthon maradt). Az is biztos, hogy sokat látott fesztivállátogatók szerint is a Szigeten van mind közül a legjobb hangulat, és külföldön az sem jellemző, hogy a zenei kínálat mellett elmehetünk színházba, haladó és kategóriájukban világszerte jegyzett táncművészeti előadásokat nézhetünk meg (gondolunk itt például a szingapúri Finger Playersre, a kubai DanzAbierta társulatra vagy éppen a japán koreográfusra, Mariko Takayasura), nem beszélve a sokat kritizált, de a külföldi rivális fesztiválokhoz mérten még mindig elképesztően gazdag világzenei felhozatalról. Azt pedig már tényleg csak zárójelben jegyezzük meg, hogy egy nyugat-európai könnyűzenei fesztiválon a legritkább esetben fordul csak elő, hogy a szervezők külön dzsessz-színpadot tartsanak fent - a Művészetek Palotája Dzsessz Színpad idén 42 koncertnek adott otthont.