Franciaországot akár a világzene fővárosának is nevezhetjük, hiszen Párizs volt az ugródeszkája az egykori afrikai gyarmatbirodalom országaiból érkező zenészek zömének, sőt maga a "világzene" kifejezés is itt született. A betelepülő észak- és nyugat-afrikai muzsikusoknak hatalmas szerepe volt a világzene "robbanásában", a zene ugyanis, amit magukkal hoztak, kilógott az akkori népzenei kínálatból. A kiadók rádöbbentek, hogy ez valami új, és ezért új nevet is érdemel.
Ma már furcsa elképzelni, de szavazással döntöttek arról, mi legyen az a címke, amely átfogja a különböző stílusú muzsikákat. A világzene győzött a "world beat", a "hot music" vagy a "tropical music" felett, és afrikai városok, arab negyedek kerültek fel a világ zenei térképére.
A Frankofón Fesztivál keretében tavasszal négy világzenei együttes érkezik a Művészetek Palotájába: lesz itt elsöprő erejű francia-jiddis-andalúz kávéházi muzsika (Maurice El Médioni, Les Hurlements d'Léo), fellép a kora ördöge (Ba Cissoko), a sanzonok, a cigány hegedűsök és a karibiak zenéjét stílusába építő Lo'Jo, a bretagne-i kelták muzsikáját a kelet-európai cigányzene virtuozitásával átszövő Erik Marchand és kvartettje.
A 78 éves Maurice El Médioni napjaink "pianorientalisája": az Oránban felcseperedő fiú a bolhapiacról hazacipelt zongorán gyakorolta a boogie-woogie-t, amit a helyi bárokban hallott. Lelkesedett az andalúziai és a zsidó melódiákért, a rumbáért és a raiért is - mindezek keverékéből alakított ki jellegzetes kávéházi stílusát. Az 50-es években Franciaországba költözött, ahol a legnagyobb énekesek kísérője lett, majd kissé háttérbe húzódott, hogy aztán két évtized múltán a kilencvenes évek egyik szenzációs visszatérése legyen az övé.
A Művészetek Palotájában május 17-én együtt lép fel vele a Les Hurlements D'Léo, amely már ismerős lehet nekünk a Sziget Világzenei Nagyszínpadáról is. A bordeaux-i banda a Les Negresses Vertes és a Manu Chao-féle Mano Negra nyomdokaiban haladva ötvözi a francia sanzonok bohém költőiségét rockkal.
A Les Hurlements D'Léo csapata |
"Mintha Jimi Hendrix játszana korán!" - mondják a kritikusok a guineai Ba Cissokóról, akit május 25-én üdvözölhetünk a Művészetek Palotájában. Ba Cissoko a Kouyate-fivérek, illetve az ütős Ibrahima Bah társaságában a manding zenei hagyományt - s annak ősi hangszerét, a huszonegy húros korát - szólaltatja meg, illetve tereli a városi klubzenék irányába. A Marseille-be települt zenekar mára két albumot jegyez (Sabolan, Electric Griot Land), és nagy népszerűségnek örvend az európai fesztiválokon.
Egy nappal később Lo'Jo érkezik a színpadra: a zenekar a Loire menti muzsikusokból, színészekből, cirkuszosokból, költőkből, filmesekből verbuválódott angersi Lo'Jo Triban kommunából nőtt ki. Zenéjük éppúgy kötődik a sanzonhoz, mint a kabaréhoz, a cigányzenéhez, a musette-hez, a reggae-hez - sőt legújabb lemezeik (Bohéme de Cristal, L'ume des siens, Bazar Savant) erős mali befolyásról is árulkodnak.
Június 2-án lép színpadra Erik Marchand, aki a breton hagyomány zászlóvivője. A kelta eredetű bretonok 1500 esztendeje telepedtek le a nyugat-franciaországi Bretagne-ba, de zenéjük - mikor máskor? - csupán a világzene felfutása idején került bele a világ zenei vérkeringésébe. A breton revival egyik főszereplője éppen Erik Marchand lett a Gwerz zenekar, majd a Celtic Procession, a Quintet Clarinettes és a Taraf of Caransebes élén. Kvartettjében román és szerb muzsikus is játszik, a breton dallamokat így a kelet-európai cigányzene temperamentuma frissíti fel.
Maurice El Médioni, Les Hurlements D'Léo, Művészetek Palotája, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2007. május 17. 19.30.
Ba Cissoko, Művészetek Palotája, Fesztivál Színház, 2007. május 25. 19.30.
Lo'Jo, Művészetek Palotája, Fesztivál Színház, 2007. május 26. 19.30.
Erik MarchandQuartet, Művészetek Palotája, Fesztivál Színház, 2007. június 2. 19.30.