Mind szakmailag, mind üzletileg nyerő ötlet volt a két Grammy-gyűjtő ikon, George Benson és Al Jarreau összeházasítása egy közös album - illetve a hozzá kapcsolódó lemezbemutató turné - erejéig. A gitáros Benson és az énekes Jarreau külön-külön is erős húzónév, egymás mellett gyaníthatóan a kasszasiker záloga. A tavaly született Givin' It Up című albumot hatalmas várakozás előzte meg a kritikusok és a közönség részéről egyaránt. Az eredmény egy könnyen hallgatható, harmonikus, simulékony jazz-lemez érdekes zenei ötletekkel és a közreműködők olyan névsorával, mintha a lemezcég nem bízott volna semmit a véletlenre.
A lemezen hallható Marcus Miller, Herbie Hancock játéka, valamint a Billie Holliday-utód Jill Scott énekel, sőt Paul McCartney is közreműködött egy szám elkészítésében, aki a lemezhez ingyen járó legenda szerint a szomszéd stúdióban dolgozva ruccant át a fiúkhoz. A 13 számot tartalmazó album feldolgozások és eredeti dalok gyűjteménye: két szám különösen érdekes lehet a zenei játékokra nyitott füleknek. Az egyik Benson 1976-os albumának eredetileg instrumentális címadó szerzeménye, a Breezin' című szám, amelynek most Al Jarreau szöveget és hangot adott; a másik pedig fordított játék: Benson pusztán hangszeres variációját adja Jarreau nagy sikerű Mornin' című dalának.
A két zenész feldolgozta of Seals and Crofts Summer Breeze-ét, Billie Holiday God Bless the Child című számát, Miles Davis híres Tutu-jét, Paul Young Every Time You Go Away -ét vagy Sam Cooke Bring It On Home to Me című dalát - ez utóbbiban segédkezett egyébként McCartney. Ezek a feldolgozások teszik a lemezt egy kicsit többé két szupersztár puszta összegénél. A feldolgozás újragondolás egyben,
Az albumot a 2007-es Grammy díjkiosztón is magasra értékelték: két elismerést is begyűjtött: a legjobb pop instrumentális előadás díját a Mornin' című dal nyerte, míg a legjobb tradicionális R&B előadás díját a God Bless the Child. Gyanús, hogy a gyűjtők kollekciójából nem fog hiányozni ez a lemez. A már most modern "klasszikus"-nak számító album dalait fogja hallani a magyar közönség is a budapesti koncerten, amely mind a jazz-szeretőknek, mind a popműfajok kedvelőinek élmény lehet: bár minden számban ott lapul a jazz, Benson és Jarreau könnyedre hangszerelték közös dalaikat.
Nézz bele a koncert előzetesébe! |
George Benson pályafutása a hatvanas évek közepén Miles Davis mellett kezdett szépen ívelni felfelé, majd a hetvenes években futott be: ontotta a slágereket: a pop-os beütésű Breezin' egy rádió szignálja,a This Masquerade pedig az 1977-es év legjobb dala lett. A Give Me The Night-tal, amely máig az egyik legismertebb száma, az akkor divatos diszkó világába ruccant át. Al Jarreau sem marad le sokkal a kolléga mögött: aki nem járatos a jazz világában, leginkább onnan ismerheti, hogy a We Are The World-ben ő énekli azt a sort: "...and so we all must lend a helping hand...". Aki kicsit otthonosabban mozog a jazz környékén, emlékezhet, hogy Al Jarreau adott szavakat Dave Brubeck klasszikusának, a Take Five-nak. Kettejük közös fellépése mindenképpen ritka alkalom, hogy a két legendát együtt, egy színpadon lássuk.