Hundertwasser, a mézeskalácsházakat tervező öko-építész

Monet, Van Gogh és az inka kincsek után újra különlegességgel rukkol elő a Szépművészeti Múzeum - most azok a kényes ízlésűek sem szólhatnak semmit, akik számára Monet vagy a többiek túl "népszerűek" vagy "elcsépeltek" voltak: ezúttal a nemrég elhunyt, zseniális bécsi művész, Hundertwasser képeit láthatjuk a Hősök terén. Mesebeli kacskaringók egy varázslatos különctől.

Friedensreich Hundertwasser képeiből nyílik október 11-én kiállítás a Szépművészeti Múzeumban. Szerencsés döntés a múzeum kurátorai részéről, hogy a művész hagyatékát gondozó Kunsthaus Wiennel együttműködve elhozzák Hundertwasser hordozható munkáit Budapestre: a 2000-ben elhunyt bécsi mester színes és optimizmust sugárzó képei nemcsak sok látogatót fognak ismét a múzeumba csalogatni, hanem egyben egy meglepően időszerű filozófiát is közvetítenek a látogatók felé: a nagyvárosban élő emberek számára a természethez való közelség még fontosabb, mint másoknak.

Hundertwasser a jóval prózaibb Stowasser néven látta meg a napvilágot 1928-ban, Bécsben, de már egyetemi tanulmányai alatt rájött, hogy száz jelentésű, szláv eredetű Sto- előtagot érdemes lecserélnie a német megfelelőjére, nemcsak érthetőbb, de jobban is hangzik. Teljes választott neve, mint egy indiáné: Béketeli, Esős nap, Sötéttarka Százvíz (Friedensreich Regentag Dunkelbunt Hundertwasser). Személyisége sem állt ettől távol: kis sapkájában a szecesszió indáit elevenítette fel Klimt, Schiele, Gaudi után fél évszázaddal, miközben az ökológia fontosságát és az urbánus ember természetközelség iránti vágyát hirdette - félő, hogy megvalósulása előtt legalább ugyanennyi idővel.

"Az egyenetlen padló dallam a lábnak" - tartotta akkor is, mikor 1983-ban megvalósította elképzeléseit a Bécs harmadik kerületében, a Kegelgasse 36-38 szám alatti házban (ma a Hundertwasserhaus nevet viseli, 1985-ben adták át, és még mindig bérházként - és persze turistalátványosságként üzemel). A tarka-barka épületben összesen 16 magán- és három közös terasz jut 50 lakásra, van egy nagy kert 200 fával, és a tetőt is növények lepik el. A bérleti díj az épület honlapja szerint öt euró körül mozog négyzetméterenként, de ez eléggé lehetetlennek tűnik

A furcsa az, hogy az álomszerű, mesebeli házikó megtervezéséért Hundertwasser nem kért fizetést: "már a tervezés is örömet okozott" - mondta az az ember, aki már 1958-ban egy manifesztumban fogalmazta meg az ember "ablakhoz való jogát": a lakónak az ablaka körül joga van kialakítani a homlokzatot saját ízlésének megfelelően, hogy látszódjon, olyasvalaki lakik abban a lakásban, aki különbözik a többi bezárt, egyen-embertől, akik a szomszédban laknak. "Néhányan azt állítják, a házak falakból állnak. Szerintem ablakokból" - hangsúlyozta az ablak fontosságát.

Kampányolt, hogy mindenki ültessen környezetében egy fát, és nagyon ellenezte a szolgai funcionalitást és az úgynevezett észszerű építészetet. Hogy ehhez mit szólt Le Corbusier, nem tudjuk, az ő lakóépülete, az Unité d'Habitation kicsit különbözik Hundertwasser házától. Most, hogy belepi a városi embereket a benzingőz, Hundertwasser elveinek jobban aktualitása lenne, mint valaha: színeket a szén-dioxid ellen, teraszt a szmog fölé, fákat a fullasztó tömegbe.

Ha Hundertwasser ragyogó színei, mesébe illő kacskaringói nem szolgáltatnának elég okot egy budapesti kiállításra, hát akkor ökológiai szemléletének aktualitása mindenképpen. Sajnos sem a bécsi Hundertwasserhaust, sem a hagyatékát gondozó, és szintén általa tervezett Kunsthaust, sem darmstadti Waldspirale-t, sem a magdeburgi Grüne Zitadellé-t nem tudjuk elhozni, de legalább Hundertwasser képei mozgathatóak. Ismerős kanyargós vonalait és színes mezőit most vásznakon csodálhatjuk meg október 11-től a Szépművészeti Múzeumban. A KunstHaus Wien gyűjteményéből válogatott több mint száz alkotás egészen január 13-ig Budapesten marad.