Keith Haring félúton áll a graffiti és Andy Warholék között: imádott a New York-i metró falaira firkálni, és még akkor is visszajárt oda, amikor már a Velencei Biennálén szerepelt. Művészetét az utcára szánta: a Sohóban nyitott butikjában (Pop Shop) árulta saját tervezésű ruhaneműit, bútorait, képeslapokat és nyomatokat. Kedves figurái, társadalomkritikus humora és frissessége az amerikai művészet ritka rokonszenves figurájává teszik.
Egy pennsylvaniai kisvárosból érkezett húszévesen New York-ba. Miközben rajzolni tanult a School of Visual Artsban, punk és new wave bandákat hallgatott underground kricsmikben, és olcsó papírtekercsekre rajzolgatott mindenféle furcsa alakokat saját maga és barátai szórakoztatására.
"A már begyakorolt absztrakt formákkal kezdte, majd (...) egy kis vidám figurációt is becsempészett: hurkás karú Popeye-t, hosszú fülű kutyákat, cikázó repülőtányérokat, önkielégítéssel foglalatoskodó inci-finci egérkéket" - írja Haring korai próbálkozásairól Sebők Zoltán művészettörténész.
Képein a legfontosabb dolog a vonal, már a New York-i metróban is üres, fekete hirdetőfelületekre rajzolt. Igazi graffitiművész volt, de a graffiti megszokott elemein kívül mindenféle művészeti trendeket is beépített stílusába: Andy Warhol és a pop-art nyoma csakúgy ott van a figuráiban, mint az absztrakt expresszionizmus, a sci-fi képi mitológiája vagy éppen a keresztény ikonográfia. Fő ismertetőjele, hogy az egyetlen lendületes vonallal rajzolt, képregényszerű figurákat a furcsa vonalkák úgy ölelik körül, mint valami megnagyobbodott radioaktív glória.
Az amerikai művész-szcéna a nyolcvanas évek elején váratlanul felfedezte magának az utca művészetét: néhány botrány után Haringet is felkapta a graffiti-hullám, 1981-ben szerepelt a kasseli Documentán, 1984-ben már őt delegálták a Velencei Biennáléra. Nem maradt sok ideje festeni: 1990-ben hunyt el AIDS-ben.
Keith Haring kiállítása - Ludwig Múzeum (IX., Komor Marcell u. 1.), 2008. augusztus 15. - 2008. november 16. Jegyár: 1200 Ft