Összeállításunkban azt próbáljuk bizonyítani, hogy a múzeumbajárás nem csak száraz intellektuális elmélkedésről, hanem a humorérzékről is szól, és nem fog haragudni a teremőr-néni, ha vinnyogunk a tárlaton a röhögéstől. A kortárs nem szitokszó, hanem humorforrás, az optikai trükkök az iskolai fizikalaboron kívül sokkal szórakoztatóbbak, és az első hallásra furcsa témák kirángatnak az unalmas verkliből.
Tikkadt birkanyájak cáfolják az időt a Várban
A Nemzeti Galériát például kortárs művek lepték el - szerencsére a vicces fajtából. Még mielőtt azt gondolnánk, hogy megint érthetetlen és elvont munkák várnak ránk, gyorsan leszögezzük, hogy közel sem erről van szó. Igaz, elég abszurd a kollekció, de garantáltan élvezni fogjuk az Írokéz nevű, szombathelyi papír-írószer cég magángyűjteményének kétszáz darabját. Nagy a tárlat, sok a látnivaló, és látszik, hogy két fiatalember (a vállalat két tulajdonosa) gyűjtötte össze az évek során a műveket.
Általában úgy nézi végig mindenki a kiállításokat, hogy az elején szépen komótosan vonul a képek előtt, büszkén a tudattól, hogy múzeumban tölti idejét, majd felgyorsul, a végén már nem vonul, hanem lohol, végül szusszan, és bólint, igen, ezt is láttuk. Ez bizony nem ilyen tárlat, erről lelkesen gondoskodik az asszonyfejek között bujkáló pókember, a minket mustráló tekintet-tekercs, meg az pár film, amit nem azért tettek ki a rendezők, hogy végigszaladjunk rajtuk. Apropó, aki végignézi a filmeket, az garantáltan egész nap nevetni fog, például becsomagolják nekünk a Szabadság-szobrot egy szellem kinézetű lepellel - így létrehozva a szabadság szellemét.
A földszint eldugott szegletében Margit nénitől megtudjuk, hogy most akkor hogyan is született Ádám és Éva, ki csinálta őket és milyen módszerrel - a néni a kocsmából szedte össze az alapokat, "oszt szerinte így lett az ember". Ezen kívül van még pár vicces, a hallucináció és álomvilág határán mozgó film, amelyek nélkül nem egész a kiállítás élménydózisa. Aki pedig rájön, hogy a Bayern München-Valencia 2000-es mérkőzésének előterében mik a felületet betakaró számok, az nyugodtan mehet haza -megértette a tárlat lényegét.
A több kiállítótérbe gyűjtött művek csomópontokba szedett, de egymástól élesen nem elhatárolódó együttest alkotnak - játszanak a fény-árnyék hatásokkal, a térrel, a virtuális és modellezett valósággal, jön egy kis zene, technika. Az alapozó mű Várnai Gyula sajátos Az idő legújabb cáfolata című műve, amelyről a kiállítás is kölcsönözte a címét. A tükrökkel megtört tér láttán elgondolkodunk, akkor most létezik egyáltalán az idő, vagy sem. Ebből a mély elmélkedésből hamar kiszakítanak az árnykacsák, a "fakabát vicc" és a többiek.
Kovách Gergő: Fésülködő nő, 2007 | Nézz még képeket a kiállításokról! |
Készüljünk fel rá, hogy ez olyan kiállítás, ahol a kezdetben butaságnak tűnő felszín mögött igenis elgondolkodtató tartalom van - vagy néha nincs, akkor csak nevetni kell. Mindenesetre merjünk agyalni a műalkotásokon, mert akad, amelynél csak egy idő után jövünk rá, mi az ábra. Az elmélyülést segítik a gondosan elhelyezett babzsákfotelek és a süppedős műanyag díványok, amelyeken elgondolkodhatunk, milyen szellemi értéke van a pisztoly diszkógömbnek, miért szőrös a porcelánbaba és hogy csoportosulnak az instant bárányok, akik engedelmesen hallgatnak a sarokban. Másfél órányi nevetés, és közben még meg is ismerkedtünk a legprogresszívebb hazai műgyűjteménnyel.
Az idő legújabb cáfolata - Nemzeti Galéria (Budavári Palota - I., Szent György tér 2.). Nyitva: 2008. október 31-től 2009. február 1-ig, hétfő kivételével minden nap 10.00 és 18.00 között. Jegyár 1200 Ft.