Már a hetvenes években is a sógoroknál dolgozott, mégpedig a Wacker Innsbruck együttesénél, amellyel kétszer is bajnokságot nyert, majd az SK Rapid Wien következett: a bécsi zöld-fehéreket 1985-ben egészen a KEK-döntőig vezette.
Egy évet a német élvonalban is eltöltött a VfB Stuttgart mestereként, majd visszatért a Rapidhoz, hogy újabb bajnoki aranyérmeket gyűjtsön be. Ezt követően irányította a Sturm Graz csapatát, a kilencvenes évek elején pedig a Casino Salzburggal ért el sikereket - 1993-ban UEFA-döntőt játszott csapata, és szerepelt a Bajnokok Ligájában is.
1995-ben hazatért Horvátországba, ahol előbb a válogatott mellett töltött be szakmai tanácsadói szerepkört, majd pedig egy éven keresztül a Dinamo Zagreb (akkor éppen Croatia) mestere volt. Két évet lehúzott a török Fenerbahcénál, aztán 1999-ben az osztrák válogatott szövetségi kapitánya lett.
Két éven keresztül irányította az osztrákokat mérsékelt sikerrel, majd 2001-ben leköszönt posztjáról, és akkor úgy tűnt, hogy végképp véget ért edzői karrierje, hiszen az SV Salzburg sportigazgatója lett.
Tavaly nyáron aztán a horvátok kérték fel a válogatott irányítására, Baric pedig igent mondott. És bár rengeteg kritikát kapott kissé óvatos taktikája miatt, az előzetes célkitűzést megvalósította, kijuttatta a csapatot a kontinensviadalra, ráadásul menet közben több fiatal tehetséget is beépített a gárdába.