Hollandia büntetőkkel harcolta ki a négy közé jutást

Százhúsz perc gól nélküli játék után elődöntőbeli ellenfele, Portugália után Hollandia is  tizenegyesekkel harcolta ki a továbbjutást Svédország ellen a labdarúgó Európa-bajnokság negyeddöntőjében. A hollandok egymást követő négy elbukott büntetőpárbaj után nyerték meg az idegek csatáját.

Jegyzőkönyv - online közvetítés

A holland válogatottat rendszerint nem a népszerűséghajhászás jegyében összeállító Dick Advocaat ezúttal sem hazudtolta meg magát. Ragaszkodva az általa elképzelt 4-3-3-as hadrendhez Makaayt, Van Hooijdonkot és Kluivertet - aki egyedüliként nem jutott még szóhoz a hollandok Eb-keretéből - most is a kispadon hagyta, csakúgy mint Heitingát és Boumát, akik hiába voltak ismét bevethetők, a védelemben Reiziger és a válogatottsági csúcstartó Frank de Boer kezdett helyettük (más kérdés, hogy utóbbinak nem lehetett sok öröme ebben, a 30. percben ugyanis belesérült Ljunberg felrúgásába, és le kellett cserélni).

Bár nem volt nehéz feladat, a svéd edzőpáros egy kicsit jobban megkeverte a csapatot, mármint az előzetes várakozásokhoz képest: a középpályán Källström helyett a védekezőbb felfogású Svensson, a a jobbhátvéd posztján a még mindig nem százszázalékos Lucic helyett pedig ismét Östlund kezdett, így a viszonylag csekély nemzetközi tapasztalattal bíró védőre várt volna feladat, hogy semlegesítse a hollandok egyik legjobbját, Robbent.

A feltételes mód azért indokolt, mert a balszélső meglepetésre a jobb szélen kezdett, és a tizedik percben onnan beljebb húzódva el is eresztett egy szép lövést, egyúttal azt is bemutatva, mit nem fogunk többet látni az első játékrészben. Robben és Van der Meyde továbbra is igyekezett minél többet cserélgetni a helyét, ám ezzel sem állították megoldhatatlan feladvány elé a szervezett svéd védelmet, igaz, a rettegett Larsson, Ibrahimovic támadósor még kevesebb vizet zavart a másik oldalon.

A hollandok egy hangyányival aktívabbak voltak, de azért náluk is a fegyelmezett védekezés volt az első, így az első félidőben néhány távoli kísérleten kívül nem sok helyzetet lehetett feljegyezni.

A szünet után agilisabban kezdtek a hollandok, ami abban nyilvánult meg, hogy kétszer is sikerült végre a szélekről Van Nistelrooyhoz eljuttatniuk a labdát. Ezután a feltűnően indiszponáltan futballozó Ibrahimovic csinálhatott volna magából hőst, Stamból meg bóhocott, de elsőre nem volt volt elég éber a tar védő luftja után, másodszorra pedig gólhelyzetben feldobta magát, ahelyett, hogy megkerülte volna a középhátvédet.

Végre felpörgött a meccs, Van Nistelrooy pedig először a találkozón ziccerbe került, de szerencséje volt a svédeknek, akik az ellenfélhez hasonlóan szintén végrehajtottak egy kényszerű cserét: Jonson helyét Wilhelmsson vette át a középpálya jobb oldalán.

Volt még egy Stam-, illetve egy Ljunberg-lövés, aztán mintha megijedtek volna a helyzetektől, újra visszaálltak a csapatok, így az első félidőt idéző langyos mezőnyjátékkal telt a rendes játékidő utolsó negyedórája. Leszámítva talán az utolsó három percet, amikor is Advocaat pályára küldte Makaayt - igaz, jobb oldali középpályásként - aminek hatására az Oranje mintha hirtelen ráébredt volna, hogy mégiscsak jó lenne megúszni a hosszabbítást, és elkezdett hajrázni - de megkésett vele.

Jött a ráadás, melynek első perceiben úgy tűnt, a svédek nem nagyon akarnak már futballozni, legszívesebben máris a büntetőpont mögé állnának. A hollandok jobban erőltették a támadást, de Issakson kapuját csak távolról tudták eltalálni, igaz, Robben és Seedorf lövése is veszélyesnek bizonyult. A másik oldalon Källström szerezhette volna meg az első ezüstgólt a játékrész végén, de csak az oldalhálót púpozta ki.

A negyedik felvonásra aztán váratlanul odatették magukat a csapatok. Rögtön az elején Seedorf remek szabadrúgása és Isaksson szép védése rázta fel a szurkolókat, aztán Van Nistelrooy lőtt egy lesgólt, amelyet a visszajátszás alapján akár meg is lehet volna adni. A szerencsével ennek dacára a Cocuék sem álltak hadilábon, lévén Larsson és Ljunberg lövésénél is csak a kapufa mentette meg őket a góltól.

A 120 perc tehát nem hozott gólt, jöttek a tizenegyesek, amelyeket ezúttal a szétlövésben legendásan balszerencsés hollandok bírtak jobban idegekkel. Ibrahomic Beckhamet utánozta, Cocu azonban egy kapufával leadta az előnyt, így 4-4 lett az első kör. A svédek hatodik büntetőjét, a csapatkapitány Mellbergét kivédte Van der Sar, Robben pedig megtörve a holland átkot a négy közé lőtte csapatát.

Bár a hollandok nem játszottak meggyőzően, nem érdemtelenül jutottak be az elődöntőbe, ahol az Angliát szintét tizenegyesekkel búcsúztató házigazda portugál válogatott lesz az ellenfelük.