Görögország egész Európát lefocizta

Görögország óriási meglepetésre - a nyitómeccsen aratott diadala után újra - 1-0-ra legyőzte a házigazda válogatottat a portugáliai Európa-bajnokság lisszaboni döntőjében. A német tréner Otto Rehhagel csapata teljesen megérdemelten hódította el a trófeát, hiszen kiejtette a címvédő Franciaországot, az elődöntőig hibátlan Csehországot, majd megverte a vendéglátó portugál együttest is. A görögök a negyeddöntőben, az elődöntőben és a fináléban is fejesgóllal nyertek 1-0-ra.

Jegyzőkönyv, online tudósítás

A portugáliai Európa-bajnokság nyitómérkőzése után még bombameglepetésként emlegették azt, hogy Görögország legjobbjai 2-1-re legyőzték a házigazdát. Azóta viszont rengeteget változott a hellén válogatott megítélése, ami nem csoda, hiszen több nagyágyút is búcsúztatva fináléba jutottak Szeitaridiszék. Abban viszont mindenki egyetértett: ha megnyeri az Eb-t Otto Rehhagel csapata, az az utóbbi évtizedek legnagyobb futballcsodája lenne. 1992-ben sokan felkapták a fejüket, amikor a dánok "beugróként'" elhódították a trófeát, ám abban a csapatban azért akadt néhány világsztár, elég, ha csak a kapus Peter Schmeichel vagy a technikás Brian Laudrup nevét említjük.

A görög csapatból viszont, noha az idei BL-ben három hellén csapat is ott volt, az Eb előtt nem sok játékos lehetett ismerős a szurkolók számára. Legtöbbjük a hazai bajnokságban edződik, míg a légiósok (Dellasz a Romában, Karagunisz az Interben, Hariszteasz a Werderben, Fisszasz a Benficában) nem számítanak alapembernek klubjaikban. Rehhagel pedig ebből az "alapanyagból" ütőképes csapatot tudott gyúrni, amelynek három legjobbja a kontinenstorna során a jobbhátvéd Szeitaridisz, a középső védő Dellasz és a brémai csatár Hariszteasz volt, ám le kell szögezni, hogy az egyénieskedés egyáltalán nem volt jellemző a görögök játékára - náluk csakis a tökéletes csapatmunka volt a siker záloga.

A meccs előtt még mindig a portugálok számítottak egyértelmű favoritnak, azzal nemigen foglalkoztak az esélylatolgatók, hogy a nyitómeccsen is a görögök nyertek, majd - a spanyolok elleni iksz és az oroszoktól elszenvedett vereség, no meg a szerencsés továbbjutás után - a címvédő franciáknál és a hibátlanul menetelő cseheknél is jobbnak bizonyultak egy góllal.

A hazaiak a búcsúzó "aranygeneráció" tagjaival (Figo, Ruí Costa, Fernando Couto) az említett pofon után összekapták magukat, és legyőzték az oroszokat és a szomszédvár spanyolokat is. A negyeddöntőben Angliát - egy gólgazdag 2-2-es 120 perc után - "mindössze" büntetővel sikerült búcsúztatniuk a portugáloknak, majd a Hollandia elleni elődöntőben már senki nem vitatta Scolari tanítványainak megérdemelt fináléba kerülését. Ezen a meccsen már a 2000-ben aranylabdás Figo is remek formában focizott. A tornán egyébként a középhátvéd Ricardo Carvalho, a brazilból portugállá lett támadó Deco, a középpályás Maniche, valamint a MU-ban vitézkedő Cristiano Ronaldo játékát emelték ki a szakemberek. Carvalho és Deco eleinte nem volt kezdő, később azonban kihagyhatatlanná váltak (épp' az aranygeneráció két tagjának a rovására), Ruí Costa viszont csereként is sokat hozzátett a portugál sikerekhez.

Egy valami azonban biztos: bárki nyeri meg a vasárnapi döntőt, sporttörténelmet ír, hiszen még soha nem fordult elő, hogy más nemzetiségű, s ne hazai szövetségi kapitánnyal diadalmaskodjon egy válogatott valamelyik nagy tornán. A portugálok pedig egy Eb-arannyal már csak azért is elfoglalnák Európa futballtrónját, mert idén a Bajnokok Ligájában is luzitán csapat, az FC Porto diadalmaskodott. A szervezett görögök ezt akarták megakadályozni...